Repül a marhalábszár
2013-05-22 15:55:41
- Szer Pálosy Piroska
A bukaresti városháza ötezer lejre bírságolná a kóbor kutyákat etető állatbarátokat. Újabb ékes bizonyítéka ez annak, hogy a hatalmon lévők, az elöljárók miként oldanának meg könnyített változattal olyan gondokat, melyek hosszú évek során szélmalomharcnak tűntek.
A bukaresti városháza ötezer lejre bírságolná a kóbor kutyákat etető állatbarátokat. Újabb ékes bizonyítéka ez annak, hogy a hatalmon lévők, az elöljárók miként oldanának meg könnyített változattal olyan gondokat, melyek hosszú évek során szélmalomharcnak tűntek. Mintsem arra különíteni el nagyobb összeget a költségvetésből, hogy a főváros 45 ezerre becsült kódorgó ebét összegyűjtsék és ivartalanítsák, egyszerűbbnek vélik és költségkímélő is, ha azokat fülelik le, akik nem képesek tétlen nézni a végelgyengülésben kimúló gazdátlan bolhazsákokat.
Ha valaki ezt álmatlan éjszakáin agyalta ki, legalább a környezete időben elfojthatta volna a benne dúló gondolatokat, még mielőtt a média révén világgá kürtölik, és a nyugati állatvédők újra kutyagyilkost kiáltanak az országra. Mifelénk ha nem beszélnek a létező gondokról, úgy tűnik, minden rendben, ha netán mégis felszínre kerül egy megoldásra váró feladat, de költséges vagy macerás, bevált módszernek tűnik a bűnbakkeresés, illetve a rövid időn belüli elfektetés, hogy majd a következő közigazgatási választás előtt leporolva újra meglobogtathassák a választók előtt. A legtutibb azonban egyesek szerint ha adó, illeték, büntetés formájában a lakosságra hárítják mindazt, amit a választási kampány során a főpolgármester programjában megoldásra váró feladatként vállalt. Nem beszélve a számtalan kóborkutya-terv kivitelezésről, melyek a médiában való megjelenésük után sorra üres ígéreteknek bizonyultak.
Minap majd’ fejbe kólintottak egy jókora velős csonttal. Pillanatnyilag arra gondoltam, talán kővel céloznak mintegy jelezve, kellemetlen számukra, ha az erkélyük alatti fűben szimatol csöppnyi kiskutyánk. Természetes gesztusának felháborító jelenete – amint a harmadik emeletről a
termetes asszonyság jókora marhalábszárat hajít a pázsiton lustizó pár hónapos hólabda elé – kísértetként követ. Felnézve széles, hájas mosolya mögött a végtelen jóindulat, állatszeretet próbált utat törni felém, és elutasító mozdulatomra, elképedt, dühös tekintetemre csodálkozva vonta meg a vállát: „Ha nem kell, hát annyi…”.
A hozzá hasonló „állatbarátok” megérdemelt bírságra lennének méltók a felelőtlen környezetszennyezés okán, hisz több kárt tesznek, mint gondolnák. Az úgymond sokat hangoztatott, mókuskeréknek tűnő küzdelemben a kóbor ebek elszaporodása miatt a lakosság büntetése nem lehet életképes megoldás. Köztudott, hogy összegyűjtésük, ivartalanításuk, féregtelenítésük költséges, de minden önkormányzat költségvetésében kell lennie erre elkülönített pénzalapnak, főleg, ha ez irányú ígéretekből sosem volt hiány.
Mindenekelőtt közös fellépés szükségeltetne a „jó szándékú” lakosok mentalitásának megváltoztatására, hisz a lakótelepek zöldövezete a koponya-, állkapocs- vagy lábszárcsontok látványával lassan régészeti ásatások színhelyét idézi. És ha a kutyasétáltatók is összegyűjtenék házi kedvencük ürülékét, az még nem a kánaán, de már egy lépés lenne a normalitás felé ember és állat együttélésében.
