Pökhendiség
2013-04-08 16:26:55
- Máthé Éva
Történt, hogy a katolikus-református ünnep szombatján, késő este, miután megsült a bejgli, elcsendesedett a lakás, a város, s a nagytakarítás nyűge sem nyomta immár a vállamat, szívben és lélekben kellőképpen felkészülve odaültem a bűvös doboz elé, hogy – akár a korábbi esztendőkben – megnézzem a nagyszombati római szertartást.
Nyomós oka van annak, hogy e mai tévés jegyzet visszakanyarodik a húsvéthoz.
Történt, hogy a katolikus-református ünnep szombatján, késő este, miután megsült a bejgli, elcsendesedett a lakás, a város, s a nagytakarítás nyűge sem nyomta immár a vállamat, szívben és lélekben kellőképpen felkészülve odaültem a bűvös doboz elé, hogy – akár a korábbi esztendőkben – megnézzem a nagyszombati római szertartást. Óriási meglepetés: egyetlen magyarországi közszolgálati adó sem közvetítette az eseményt. A kereskedelmi adóktól természetesen nem is vártam ezt el. Megdöbbenésem tovább fokozódott: a köztudottan az ortodox valláskörbe tartozó Románia első számú közszolgálati csatornája éjszakába nyúlóan, élőben közvetítette a Szent Péter-bazilikában történteket. (Sőt az egyik román kereskedelmi adó is ezt tette.) Így szégyenszemre én, a római katolikus magyar tévénéző román közvetítéssel néztem végig, ahogyan Ferenc pápa az általa vezetett első nagyszombati virrasztáson egy albán, egy orosz és egy amerikai fiatalembert a keresztség, az első áldozás és a bérmálás szentségében részesített. Román nyelven hallgattam végig, amint többek között ezt mondta: „Fáradtak, csalódottak, szomorúak vagyunk, érezzük bűneink terhét és úgy érezzük, hogy nem bírjuk tovább? Ne zárkózzunk önmagunkba, ne veszítsük el a reményt, ne adjuk fel soha! Nincsen bűn, melyet Isten meg ne bocsátana, nincsen helyzet, melyet Isten meg ne tudna változtatni.” (Természetesen ezeket a mondatokat már egy utólagos, magyar nyelvű beszámolóból idéztem.)
Mivel húsvét vasárnapján sem ment ki fejemből ez a különleges jelenség, nem voltam rest, és megkerestem a magyar állami médiahatóság, az MTVA elérhetőségeit, majd igen udvarias, tömör formában elektronikus levél, valamint facebook-üzenet útján feltettem a kérdést az illetékeseknek: miként történhetett az meg, hogy egy zömmel katolikus állam közszolgálati médiacsatornái nem közvetítették ezt a világraszóló eseményt, amely már csak azért is megérdemelte volna a figyelmet, mivel egy a közelmúltban megválasztott pápa személye mindig igen élénken foglalkoztatja a közvéleményt... Vélem: a katolikus (és nem csak) magyar hívek megérdemelték volna azt, hogy legalább a tévékészülékek segítségével részesei legyenek a vigíliának.
Nos, mindezt főként azért teszem utólag szóvá, mert semmilyen úton, egyetlen mondatnyi választ sem kaptam kérdésemre. Pedig megindokoltam soraimat, arra hivatkoztam, hogy újságíró vagyok, és a marosvásárhelyi napilapban szeretném nyilvánosságra hozni a mulasztás okát.
Persze jól tudom, hogy én csak egy határon túli nímand vagyok a magyarországi médiahatóság szemében, akinek talán nincs joga bármit számon kérni az MTVA-tól. Nem támogatom adóforintokkal a magyar közszolgálati médiumok fenntartását. Viszont ugyanez a médiahatóság szeret néha így érvelni: a határon túli magyarság ide meg oda van az M1 és a Duna Tv műsoraiért, miközben az anyaországi magyarok inkább a kereskedelmi adókat kedvelik. Nos, a határon inneni nézőket szerettem volna tájékoztatni. De nem adatott meg nekem az, hogy pár mondat erejéig leereszkedjen hozzám – és ezáltal önökhöz – a pökhendi magyar médiahatóság.
