Nyílt levél színházbarátokról, színházbarátoknak

• 2011-04-11 11:06:28

• Kövesdy István

          Miközben szinte kizárólag a botrány csíráit keresik egyesek a marosvásárhelyi színház körül és -ban, s jószerével csak azok jutnak szóhoz a nyilvánosság előtt, akik mindenáron a színház rossz hírét akarják kelteni – gyakran megalapozatlanul és majdnem mindig tendenciózusan –, vannak kivételes, derűs pillanatok életünkben, és ami a legfontosabb: vannak hívei, barátai és támogatói is a marosvásárhelyi magyar színjátszásnak.
          Azért ragadtam tollat, hogy erre reflektáljak.
          Március 25-én, a színházi világnap alkalmából rendezett, mára már hagyományossá váló színészbál ilyen kivételes pillanatot jelentett a Tompa Miklós Társulat életében. Számunkra, szervezők, társulati és egyesületi tagok számára – hiszen a bál igazi szervezője a Székely Színház Egyesület volt – nagy elégtételt jelentett, hogy idén is sokan tisztelték meg az eseményt, sokan ünnepelték a színházat, és báloztak kora reggelig ebből az alkalomból velünk.
           Mivel akkor és ott nem adódott rá alkalom, ezúton szeretnék a magam és a Tompa Miklós Társulat egész közössége nevében köszönetet mondani mindazoknak, akiknek önzetlen támogatása nélkül ez a színészbál nem valósulhatott volna meg. Jó tudni, hogy sokan vannak még Marosvásárhelyen és környékén, akik szeretik a színházat, és akik ennek kifejezésére és ennek érdekében áldozatot hozni sem sajnálnak. Külön szeretném megköszönni Albert Attila és általa a Bioeel nagyvonalú felajánlását, akinek hála idén már második alkalommal értékes díjjal jutalmazhattuk társulatunk erre legméltóbb színészeit. Igazi mecénásként áll évek óta mellettünk, kitüntetve bizalmával és bőkezűségével egyaránt. Tavaly általa egy színészünk, Berekméri Katalin, idén pedig már kettő, Tompa Klára és László Csaba részesülhetett ebben az elismerésben. Köszönjük!
           És még egyszer köszönet mindenkinek, aki támogat bennünket, mindenkinek, aki velünk volt azon az éjszakán az összefogás, együvé tartozás és szeretet jegyében, és remélhetőleg velünk lesz értő közönségként legtöbbször méltatlanul elhallgatott előadásainkon is.
          Marosvásárhely, 2011. április 7.