Ez a weboldal sütiket használ
A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt: Adatvédelmi tájékoztató
2025-03-25 16:00:00
A világ számos városa arra törekszik, hogy a következő Szilícium-völggyé váljon, a startup-ökoszisztémák és a kockázati tőkealapok másolása azonban költséges tévút lehet – figyelmeztet dr. Dan Breznitz, az innovációs iparágak világszerte elismert szakértője. A szakember a Mathias Corvinus Collegium (MCC) március eleji kolozsvári eseményén világított rá az innovációval és technológiai fejlesztésekkel kapcsolatos tévhitekre.
A fenntartható gazdasági növekedés eléréséhez szükséges alternatív stratégiákat és innovációs megoldásokat mutatott be dr. Dan Breznitz, a Torontói Egyetem professzora Kolozsváron, az Innovation in Real Places: Strategies for Prosperity in an Unforgiving World című, nagy sikerű könyve alapján. A kötet közpolitikai Balsillie-díjat nyert, a Financial Times pedig 2021 legjobb üzleti könyvei közé sorolta. A világlátott szakember szerint az innováció nem egyenlő a találmányokkal: „Az innováció valójában az ötletek megvalósításának folyamata” – magyarázta előadásában.
A Transylvania Lectures sorozat részeként lezajlott eseményen az előadóval dr. Seer László, a Babeș–Bolyai Tudományegyetem Közgazdaság- és Gazdálkodástudományi Karának oktatója beszélgetett.
Az innováció tartós jólétet hoz, de sokan az új találmányok felfedezésével azonosítják, és hatalmas anyagi forrásokat pazarolnak el a Szilícium-völgy sikerei lemásolásának reményében, abban a hitben, hogy a startup-ökoszisztémák széles körű jólétet teremtenek. Ez a megközelítés technológiai csomópontokat hoz létre, miközben sok régió továbbra is a gazdasági dinamizmus megőrzéséért küzd.
„Minden város, ahol jártam, Szilícium-valaminek akarja hívni magát. Miért? Milliárdokat pazaroltunk el a világ különböző pontjain egy olyan innovációs modell másolására, amely valójában csak egy fantázia” – hangsúlyozta Dan Breznitz. Rámutatott, hogy mindössze néhány hely – főként az Egyesült Államokban – tudott sikereket elérni ezzel a rendszerrel, míg a több próbálkozó térség egyre növekvő egyenlőtlenségekkel küzd.
A szakértő javaslata, hogy a közösségek ismerjék fel saját egyedi erősségeiket, és igazítsák innovációs stratégiáikat a globális termelés valóságához. Szemléletes példákkal mutatta be, hogyan lehet egy régió sikeres a Szilícium-völgy modelljének másolása nélkül is. Riviera del Brenta, egy kis északolasz régió a luxuscipők globális központjává vált azáltal, hogy a gyártási technológiák mestere lett, együttműködött a legjobb tervezőkkel, és speciális oktatási programokat indított. „Ez a modell nemcsak a gazdagokat tette még gazdagabbá, hanem széles körű jólétet teremtett” – jegyezte meg Dan Breznitz. Míg Tajvant inkább a csipgyártás központjaként ismerjük, valójában a félvezetők gyártásában szerzett szakértelmét felhasználva forradalmasította a kerékpáripart. Az olyan vállalatok, mint a Giant bevezették a szénszálas technológiát, így Tajvan a világ vezető csúcskategóriás kerékpárvázgyártójává vált.
Ezzel szemben elgondolkodtató Izrael helyzete: bár az ország startupnagyhatalommá vált, ez jelentős társadalmi egyenlőtlenségek kialakulásához vezetett. A 2000-es évekre a startupszektor a gazdaság motorjává vált, és a GDP 70 százalékát termelte meg, a pénz viszont nem maradt az országban, csupán egy szűk réteg vált igazán tehetőssé. „Izraelben minden ötödik családnak nem jut elég pénz élelemre a hónap végén” – mutatott rá az előadó, aki korábban maga is egy izraeli szoftvercég társalapítója és vezérigazgatója volt.
„Ha a széles körű jólét megteremtése a cél, a legnagyobb hiba, amit egy régió elkövethet, az, hogy vakon önti a pénzt a kockázatitőkealapokba. A politikának a régió egyedi erősségeihez és a globális termelés realitásaihoz kell igazodnia” – figyelmeztetett Dan Breznitz.
Dan Breznitz kiemelte, hogy az innováció nem egyetlen pillanat alatt történik, hanem többlépcsős folyamat, amelynek mindegyik szakasza eltérő gazdasági hatást gyakorol. Négy fő fázist különböztethetünk meg. Az új technológiák és forradalmi ötletek születése csak a kezdet. A második lépés a tervezés, a prototípus-fejlesztés és gyártástechnológia – ebben az innovációs szakaszban a tajvani vállalatok kiemelkedően teljesítenek. A következő szint a második generációs termék- és alkatrészinnováció, a negyedik lépés pedig a hatékony gyártási folyamatok kidolgozása, tökéletesítése – így vált például Kínában Sencsen a világ egyik legfontosabb elektronikai gyártóközpontjává.
Egy sikeres régió tudatosan választja ki, hogy ebben a keretrendszerben hol tud a legjobban elhelyezkedni, ahelyett, hogy kizárólag a startupmodellre támaszkodna – vallja a szakértő. Úgy véli, kulcsfontosságú a hatékony innovációs stratégiák kidolgozása. Miközben sok ország a szabadalmakra, a kockázati tőkére és a kutatásokra koncentrál, ezek nem mindig járnak széles körű gazdasági előnyökkel.
A döntéshozóknak a következő kérdéseket kellene megvizsgálniuk: Milyen iparágakban tudunk globálisan versenyezni? Milyen innovációs megoldások illeszkednek a meglévő erőforrásainkhoz? Hogyan segíthetnénk a meglévő helyi vállalatokon, hogy növekedhessenek? Hogyan biztosíthatjuk, hogy az innováció által generált jólét széles körben elérhető legyen?
Kolozsváron például az informatikai szektor gyors növekedést hozott, de egyben a társadalmi egyenlőtlenségeket is növelte. Az előadó rámutatott, a városnak meg kell őriznie ezt a sikert, de az IT-szektorban felhalmozott tapasztalatokat más iparágakban is alkalmaznia kellene annak érdekében, hogy az innovációs fejlődés ne csupán egy szűk elit kiváltsága legyen.
„Továbbra is igyekszünk olyan szakembereket meghívni Erdélybe, akik gondolatébresztő előadásokon át vizsgálják meg napjaink fontos társadalmi kérdéseit. Mivel ezek az események nyilvánosak és ingyenesek, bárki érdeklődő részt vehet, és megoszthatja gondolatait a témákkal kapcsolatban” – fejtette ki
Talpas Botond, az MCC erdélyi tevékenységért felelős igazgatója. Emellett hangsúlyozta: az MCC nyitott, bátorító környezetet szeretne teremteni a szabad eszmecseréknek, hiszen „a közös gondolkodás elengedhetetlen ahhoz, hogy jobb környezetet építsünk magunk és közösségünk számára.” (közlemény)