Maszat-hegyen túli vendég a Bolyaiban

• 2013-04-26 14:51:09

• Nagy Székely Ildikó

Miért nem lett Varró Dánielből buszsofőr, hogyan kezdett el verseket írni, kiről mintázza legtöbbször alkotásait, hogy született a Maszat-hegy? – minderre kedd délután a Bolyai líceum dísztermében derült fény, ahol a – főként gyerekeknek szóló alkotásairól ismert – népszerű magyarországi költő a tanintézet kisdiákjaival találkozott.  

Miért nem lett Varró Dánielből buszsofőr, hogyan kezdett el verseket írni, kiről mintázza legtöbbször alkotásait, hogy született a Maszat-hegy? – minderre kedd délután a Bolyai líceum dísztermében derült fény, ahol a – főként gyerekeknek szóló alkotásairól ismert – népszerű magyarországi költő a tanintézet kisdiákjaival találkozott. A vendéggel, aki egyszer, fiatalabb korában még járt Marosvásárhelyen, Pop Ágnes tanítónő beszélgetett.

– Egészen átlagos gyerek voltam. Focista akartam lenni, akárcsak a társaim – mutatta be a költő a pedagógus kérésére a két-három évtizeddel korábbi Varró Danit, akit nagyon izgattak az autóbuszok gombjai – azt, hogy végül miért nem lépett erre a pályára, a mogorva buszsofőrről szóló soraival érzékeltette –, és aki részben testvérféltékenységből adta a fejét versírásra, nővére ugyanis idegesítően sok dicséretet kapott saját alkotásaiért.

– Másrészt híres akartam lenni – árulta el a meghívott, majd azt is elmondta, hogy Petőfihez és Aranyhoz hasonlóan kívánt „egycsapásra meghíresülni”, ennek érdekében pedig meg is írta „Arany után” a Nyuszika című elbeszélő költeményt, amelyből aztán a Nyuszika szerelmével és Nyuszika estéjével trilógia lett.

A gyerekkor tilalomfalain mindegyre átkacsintó, egyre felszabadultabbá váló beszélgetés során az is kiderült, hogy Varró Dánielnek azért is tetszik a költészet, mert az alkotói szabadság nevében „nem muszáj mindig helyesen írni”. Internettel való viszonyát egészen barátinak nevezte, csak okosan kell használni – tanácsolta a gyerekeknek, majd hároméves kisfiáról mesélt, aki bámulatos ügyességgel kezeli a „gombokat”, de a könyveket is nagy érdeklődéssel lapozgatja. Az internet nem ellenség, sőt, új lehetőségeket biztosít a költészet számára, amelyek Petőfi idejében nem voltak meg – tette hozzá a vendég, akit a bolyais gyerekek „varródanis” műsorral ajándékoztak meg. Az együttlét a költő Nem, nem, hanem című, újonnan megjelent könyvének kérdezz-felelek versikéivel vált igazán közvetlenné, amikor a hallgatóságnak arra kellett többek között választ adni, hogy „hány keze van anyunak?”, „hogy jön a nagymama által?”, „mit kell tenni a kezünkkel, ha zsíros?”. Nemsokára szerepcsere következett, a gyerekek kérdeztek a költő „bácsitól”, aki elmondta, hogy a saját porcicás gyerekkori emlékeiből lett verses meseregény, a Túl a Maszat-hegyen –, amelyből színpadi adaptációk is készültek, és amelyért enyhén nevetséges, az új generációk tisztálkodási szokásait féltő bírálatok is illették – négy évig íródott, szereplőit majdnem mindig magáról, illetve családjáról, barátairól mintázza, és kisfiának saját írásai mellett Berg Judit könyveit és Nemes Nagy Ágnes verseit olvassa elalvás előtt.