Az utóbbi időben új szintre lépett a hazai légteret érintő drónincidensek kérdése. Három nap alatt három ilyen repülő eszközt lőttek le a román vadászgépek. Kettőt még a határ közelében szedtek le, ám az első több mint egy órán keresztül haladt a hazai légtérben, mire rakétavégre kapták. A politikai kommunikáció igyekszik sikersztorit faragni a történtekből, de azért jócskán akad itt nagyon kényelmetlen kérdés is.
Egyrészt itt már nem lehet a történteket egyszeri navigációs hibának, balszerencsés kisiklásnak vagy a háború távoli mellékhatásának nevezni. Az ismétlődés önmagában stratégiai jelentőségű. Ukrajna térségében rendszeresen olyan támadóeszközöket indítanak, amelyek újra és újra NATO-területre kerülnek. Amióta a szomszéd országban zajló háború tart, azóta látható, hogy a politikusok igyekeznek harcias, oroszellenes hangulatot szítani. És ennek a fényében el lehet rajta gondolkodni, hogy addig minden rendben van, ameddig egy-egy drónt esetenként egy vagy két vadászgéppár riasztásával leszednek, de mi történne egy olyan esetben, mint amikor a lengyel légtérbe tizenkilenc drón érkezett 2025 szeptemberében, amikből a légvédelem négyet vagy ötöt kapott le; vagy akkor, ha érkezne egy százas nagyságrendű támadás, amilyenekkel az ukránok szembesülnek? És jócskán van ezek közt a szerkentyűk közt olyan, amelyiknek ezer kilométer feletti a hatótávolsága, tehát az ország bármelyik pontjáig elérhetnek.
És csak légvédelmi szempontból a pénteki esetre érdemes külön is kitérni, mert az nem volt ám egy siker. A drónt Sulina közelében észlelték. Ezután több mint egy órán át, mintegy 220 kilométeren keresztül repült az ország belseje felé, mielőtt lelőtték. Két Eurofightert és két F–16-ost kellett mozgósítani egy lassú, óránként nagyjából 160 kilométeres sebességgel haladó célpont ellen. Végül eltalálták, ami a pilóták sikere, viszont hogy a drón addig eljutott, az a rendszer kudarca.
És egy másik, legalább ennyire kellemetlen probléma, az információs zavar. Az első drónnal kapcsolatban péntek este a helyi prefektus még 10–15 apró, szétszóródott darabról beszélt. Előbb fémdarabokat említett, később szénszálas anyagot is. Már ez a leírás is pontatlan és nehezen követhető volt, de azt is közölte, hogy a talált roncsokon nincs felirat vagy más azonosítható jelzés. Erre fel másnap reggel a területi ügyészség már kijelentő módban közölte: Shahed típusú drónt lőttek le. Ami lehetséges, az ügyészeknek rendelkezésére állhattak katonai szakvélemények és adatok, de erre a nyilvánosság előtt egy szóval sem utaltak. A típusazonosítás egyik pillanatról a másikra megjelent, de bizonyítási láncnak nyoma sem volt, és ez már arra utal, hogy a politikailag kívánatos következtetés elébe ment a vizsgálatnak, aminek még több kérdésre is hihető választ kellene adnia, mint hogy ki indíthatta az eszközt, valamilyen hibából került oda, ahová, vagy szándékosan? Lehet, hogy valóban orosz drónokról van szó. Sőt, ez tűnik a legvalószínűbb magyarázatnak. De állami szinten a valószínűség nem helyettesítheti a bizonyítást. A három nap története tehát nem az, hogy Románia háromszor győzött. Hanem az, hogy három egymást követő napon kellett éles fegyvert használnia saját légterében vagy annak közvetlen közelében. Az első esetben egy lassú drón mélyen berepült az országba. A hatóságok pedig gyorsabban nevezték meg az eszközt és sugallták a felelőst, mint ahogy elmagyarázták volna, milyen bizonyítékokra alapozzák az állításaikat. Ez nem megnyugtató erődemonstráció, hanem hitelességi kudarc.
