Ezek a hírek nem vásárhelyi lapokban jelentek meg több mint kilencven éve, tehát a múlt század húszas éveiben, de városunk lakóiról szólnak. Helyi tudósítók kürtölték világgá. És ismerve az emberi kíváncsiság természetrajzát és izgalomra vágyását, bizonyosan kilencszáznál több lájkot kaptak volna a Facebookon, ha már lett volna akkoriban ilyen mütyür-kütyü kommunikáció.
Mindjárt azt is hozzá kell tennünk, hogy a szereplőket nem homályosították el és ki – írásban, névvel jelentek meg a róluk szóló információk, nem lacafacáztak. Egyesek azóta – minő változó az ember sorsa! – szobrot kaptak, mások halálos ítéletet, fegyházbüntetést, betegséget, de mindenkit belepett a feledés jótékony porfelhője és rozsdája, a szobrot a nemes penész és a mitikus homály.
Emil Dandea, volt liberális polgármester és parlamenti képviselő felpofozta az újonnan alkalmazott sofőrét, Iuliu Pocát, mert szerinte nem eléggé udvariasan kérte a fizetésemelését. Poca viszont a következő szavakat vágta munkaadója fejéhez: „Mit képzel? Engem is verni fog, mint a parasztokat meg a magyarokat? Én többszörösen fizettem vissza mind az elmaradt fizetést, mind a kapott ütleget.” Könnyű testi sértés és életveszélyes fenyegetés címén mindketten feljelentést tettek. (1928. november 12.) E kedélyes Ludas Matyi-s jelenet nem szegte kedvét a nagy nemzetvédőnek, hiszen egy gépkocsivezető felpofozása nem volt akadálya a politikus úriemberségének, az igazságszolgáltatás pedig tette kötelességét, mint ma is honunkban.
Más: Megkezdődött Ion Diaconescu, a felsőkereskedelmi iskola volt igazgatójának bűnpere, akit másfél évvel ezelőtt felfüggesztettek állásából, mert egymillió lejt sikkasztott az intézet pénztárából. Diaconescu ellen bűnügyi eljárás indult, de nem lehetett a bíróság elé állítani, ui. időközben Bazarcicban (ma Bulgária) működött tanárként. Végre sikerült előállítani, ám a tárgyalást el kellett napolni, mert a beidézett tanúk közül hatan nem jelentek meg. (1929. február 13.) A per tisztára mosta bizonyára az igazgató úr böcsületét, igaz, többé Vásárhelyen nem üdvözölhették levett kalappal osztatlan hívei a Ferdinánd királyra átnevezett főtéren.
Egyéb. Az ügyvédi kamara beléletéből: A marosvásárhelyi járásbíróságon – egy váltóper tárgyalása során – Pirpu Ioan, az alperes ügyvédje és dr. Chilf Zoltán, a felperes ügyvédje között heves szóváltás alakult ki. Pirpu kijelentette, hogy „minden zsidó gazember”, erre Chilf erélyesen rendreutasította az alperes ügyvédjét. Pirpu válaszul tettlegesen bántalmazta Chilf Zoltánt, ő felragadott egy széket, és a bíróság folyosóján is üldözte a gátlástalan antiszemita ügyvédet, akit csak ügyvéd kartársai mentettek meg a súlyosabb következményektől. (1929. december 6.) A törvényszéki élet zajlása csupa móka volt, elhihetik nekik.
Valamivel szelídebb: Bíró József banktisztviselőt, akit azzal vádolnak, hogy kirabolta az Agrárbank pincéjében elhelyezett páncéltermet (valójában elsikkasztotta a bank pénzét, mintegy kétmillió lejt), védőügyvédje, dr. Nagy József kérésére szabadlábra helyezték. A törvényszék első fokon három évre ítélte. Bíró perújítást kért, a bíróság pedig elrendelte másodfokon a kiegészítő vizsgálatot ügyében. (Addig ugyanis a Kolozsváron letartóztatott pénzimádó és bűntársa már egy évet töltött vizsgálati fogságban.) (1929. március 22.)
Végezetül egy kis szövevény ugyanazon év február-március havából: Az Ítélőtábla vádtanácsa döntést hozott a Cukorgyár Rt. igazgatóságának ügyében. A tábla elrendelte Ionescu könyvszakértő felesége és Stelescu cukorgyári titkár szabadlábra helyezését, míg Keleti Péter volt főigazgató, Kramer jelenlegi igazgató, Stamate vezérinspektor, Ionescu könyvszakértő továbbra is fogságban maradnak (március 5.). A cukorgyárban leleplezett adócsalási panama miatt Cristian Simionescu liberális volt államtitkárnak le kellett mondania (március 20.). A Pénzügyminisztérium felfüggesztette állásából. Felfüggesztését az ügyészség indítványozta. A vád bűnrészesség, ui. bár tudomása volt a cukorgyárban folyó csalásól és sikkasztásról már 1927-ben, aminek részese volt Nic. Stamate ellenőr is, ennek ellenére elsüllyesztette a Stamate ellen benyújtott bizonyítékokat (március 22.). Megjelent a bíróság előtt Cr. Simionescu volt pénzügyi államtitkár, hogy a vizsgálóbíró előtt tegyen vallomást a panama pénzügyminisztériumot érintő részleteiről.
Ilyen ma már elő sem fordulhatna... ugyanis nincs már cukorgyár, a nagy kapitalista ipari fordulat lebontatta és helyét sóval hintette be. Nem cukorral!
