Horrorország

Az elmúlt hetekben, a már szinte megszokottnak számító rablások, gyilkosságok, halálos közúti balesetek és egyéb „unalmas” rémhírek mellett minden képzeletet felülmúló szörnyűségeket hallhattunk. Egy férfinak és apának aligha nevezhető fenevad, akit elhagyott a felesége, bosszúból kivitte egy erdőbe és keresztre feszítette a gyermekét. Másik két embert, akik éppen káposztát takarítottak be, orvvadászok lőttek fejbe. 

Csupán két példa a mindennapi szörnyűségek listájáról, de a tévénézők tudják, nem számítanak ritkaságnak a gyilkosságok, erőszakos bűncselekmények, az alkoholgőzös vagy drogos állapotban okozott balesetek. Ezt igazolja, hogy az Európai Unióban Romániában a legnagyobb a halálos közúti balesetek áldozatainak száma, és Európa-szerte második helyen állunk az utak rossz állapota miatt történő közúti balesetek számának tekintetében.

És ha a mindennapi politikai vagdalkozásokat nézzük, hozzátéve, hogy Románia az Európai Unió egyik legszegényebb országa, ahol a lakosságnak több mint a fele tengődik a létminimum határán, azt mondhatjuk – és politikai, gazdasági elemzők nemegyszer ki is mondják –, hogy minden rossz, ami egy társadalomban megtörténhet, Romániában meg is történik. Abban a Romániában, amely nagy tamtammal készül a jövő évi centenáriumra, annak megünneplésére, hogy Erdélyt Romániához csatolták. 

A száz év mérlege nem sok jót mutat gazdasági és társadalmi, politikai fejlődésben, ráadásul úgy tűnik, hogy az az – 1989-es rendszerváltást követően a „nemzet bölcsének” nevezett Silviu Brucan által tett és akkoriban méltatlankodást kiváltott – nyilatkozat, miszerint húsz évnek kell eltelnie, hogy Romániában konszolidálódjék a demokrácia, téves volt. Hiszen lassan három évtized telt el a diktátor kivégzése óta, de valós demokráciáról, fejlődésről, civilizációról, társadalmi jólétről beszélni könnyelműség volna. Ami pedig a kisebbségi jogok tiszteletben tartását illeti, talán jobb, ha nem is emlegetjük. 

Az embereknek elegük lett a politikából, abból, hogy arra használják őket négyévenként, hogy valakiket funkcióba juttassanak, akik, miután elérték, amit akartak, teljes amnéziába esnek, és a következő három és fél évre teljesen megfeledkeznek a szavazat és támogatás fejében tett ígéreteikről. Közben meg egyre nagyobb a különböző társadalmi rétegek közötti egyenlőtlenség és feszültség. A centenárium pedig egyesek számára remek alkalom arra, hogy kiéljék nacionalizmusukat, amit nyersen és gorombán meg is tesznek. 

Egy „aktuális” keretébe nem fér bele mindaz, amit eredeti demokráciánkról el lehetne és talán el is kellene mondani. Egy országot, ahol napirenden vannak a minden képzeletet felülmúló rémtettek, ahol a törvények sokszor a bűnözőket védik, amelyben a populizmus a „nyerő”, amelyet teljesen átsző a korrupció, ahol a hatalom minden szinten kompromittált, ahol a civilizált politikai retorika helyét teljesen átvette a nacionalista szitokszó, nem nagyon lehet másnak, mint horrorországnak nevezni.