2021. március 1., hétfő

Hiteles tájékoztatás, közösségformáló vélemények

Marosvásárhely

Nagy, fekete ernyők alól hangzott fel mindegyre a Gaudeamus tegnap délelőtt a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetemtől a Sportcsarnokig vezető útszakaszon.


Nagy, fekete ernyők alól hangzott fel mindegyre a Gaudeamus tegnap délelőtt a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetemtől a Sportcsarnokig vezető útszakaszon.

Idén 727 fiatal ballagott a nagynevű tanintézetből, az általános orvosin 304-en – 149 magyar, 155 román diák –, a fogorvosin 78-an – 36 magyar, 42 román diák –, a gyógyszerészetin 94-en – 48 magyar, 46 román diák – mondtak búcsút az egyetemnek, az orvosi asszisztensképzőről 47-en – 23 magyar, 24 román hallgató –, a gyógyszerészasszisztens-képzőről 23-an búcsúztak, ugyanakkor 11 fogorvos-asszisztens, 64 fogtechnikus, 8 bábaképzőt végzett fiatal – 5 magyar, 3 román – is felöltötte a tógát. Az első évfolyamot útnak indító két szakról – a nutrició és dietetikaképzésről, illetve a balneofizio-kinetoterápia szakról – külön-külön 49-en zárták tanulmányaikat. A Sportcsarnokot ezúttal is zsúfolásig megtöltő ünneplőket dr. Constantin Copotoiu, az egyetem rektora köszöntötte. A rektor hangsúlyozta, nehéz egy gyűlölettel, előítéletekkel teli, különösen az egészségüggyel szemben ellenséges társadalomban bármit is mondani erről a soha véget nem érő szakmai fejlődést igénylő, az életet szolgáló hivatásról, ugyanakkor arra kérte az ünnepeltek szüleit, támogassák gyermekeiket, mert a rezidens orvosoknak járó alacsony fizetések sokukat vándorútra késztetik. Nagy Örs rektorhelyettes beszédében szintén megemlítette az orvoselvándorlás „szinte világméretű” jelenségét.

– Bízom benne, hogy sokan közületek itthon próbálnak szerencsét, vállalják a nehézségeket, buktatókat. Arra kérlek benneteket, őrizzétek meg egyetemünk hírnevét, bármerre is kerültök. Isten veletek, viszontlátásra – búcsúzott a rektorhelyettes. Ezt követően a ballagó diákok képviselői szóltak az egybegyűltekhez.

– Mert az ember csak annyit ér, és annyira ember, amennyire meg tudja őrizni lelke zugában az örök gyermeket – adta át üzenetét Márai Sándor szavaival a magyar orvostanhallgatók nevében Sánta Annamária.

Az ünnepi beszédek után a ceremónia legfontosabb pillanata, a hippokratészi eskü letétele következett, majd magasba repültek a fekete fejfedők. A továbbiakban néhány, virágcsokrokkal elhalmozott fiatalt arról kérdeztünk, melyik úton indulna el szívesebben.

– Külföldön, leginkább Angliában szeretnék szerencsét próbálni, ott komolyan veszik az embert, sokkal több lehetőség van tapasztalatokat szerezni, és anyagi szempontból is jobban megéri. Elsősorban a végzettségemnek megfelelő munkát keresnék, de jobb híján más területeken is próbálkoznék – mondta a fogtechnikusképzőről ballagó Szilágyi Sarolta. Évfolyamtársa, Popa Rita Katalin is hasonlóképpen látja a jövőt, biztos munkahely esetében végleg külföldön maradna.

– Majdnem mindannyian így gondolkozunk. Azok persze nem, akiknek ismerősök, rokonok révén már sikerült a szakmában elhelyezkedni – jegyezte meg egy másik ballagó. Egy orvosit végzett fiatalember pedig azt is kijelentette, a rezidensbér szempontjából lehet, hogy meg sem éri elvégezni az egyetemet.