Csütörtöki kimenő
Svájcban nem lehet baglyot vásárolni. Nincs a kereskedelemben. Vagy legalábbis nem volt szerencsénk. Mi nem találtunk. Nos, mondtam egy svájci nincset. Egyebekben minden olyan, amilyennek az átlagember elképzeli az alpesi országot. Ja, mi nagy hegyeket sem láttunk közelről. Ugyanis két nagyvárost kerestünk fel, Bázelt és Zürichet. Rendszerint ez is az úti célja a legtöbb világ- és Európa-vándornak.
Ha most már valamiféle rangsort kellene felállítani a két város között, akkor szívünk szerint Bázelt részesítenénk előnyben. Nyugalmasabb, kiegyensúlyozottabbnak láttuk a világvárosi izgatott, személytelenebb Zürichnél. Lehet, hogy nincs igazunk, lehet, hogy az ábécé végén álló nagyvárosnak vannak rejtett előnyei, vagy nyilvánvalóbbak, amelyeket három nap alatt nem sikerült felfedezni. Nem beszéltünk egyetlen Tell Vilmos-utóddal sem, de annál többször köszöntek reánk magyarok, vagy az ungarisch népjelző után mindjárt mondták az idősebb urak és hölgyek: magyar, mátyár. Mert hát sokan vannak. Sokfelőlről: munkavállalók, odaköltözöttek, kint élők, gyermeküknek segítők, főállású nagyszülők, emigránsok, bevándorlók. A két városban a többnyelvűség – egyébként –, a híres svájci egyenjogúság, háromnyelvűség leginkább a közlekedésben fedezhető fel. A helységek nevének kiírásánál, a vonat-, villamos- és buszmegállók nevének bemondásában: németül, franciául és angolul. A többi neolatin nyelv helyi használatra szorul vissza. Különben óriási a lingvisztikai változatosság: spanyol, arab, afrikai törzsi nyelvek, amerikai angol, ázsiai tömeg- és törpenyelvek, európai hangzavar.
A városok tiszták – kivételt a pályaudvarok környéke képez, mint mindenütt, ahol nagy és kíméletlen a forgalom. Rendezettek. Számos új épület és nagy ütemű építkezés mellett a városi bérpaloták, lakótömbök ápoltak, jólétről, környezettudatos polgárságról árulkodnak. A tavasz ott sem száguldott előre, a „Csíkban már dél van” szindróma inkább a viszonyokra, mint a fákra-füvekre jellemző így március vége felé.
A műemlékek a városközpontban jól megközelíthetők, részben ingyenesen, részben belépti díj ellenében, részben szerencse kérdése, kitől kérnek pénzt, és ki surranhat be észrevétlen ámulni, csodálni, mi minden őrződött meg egy időtlen idők óta háborúba nem keveredett, sodort országban. A múzeumok gazdagok, változatosak. A bazeli Kunstsammlungban olyan impresszionistákat láthaszt, akiknek életművéről azt hinnéd, hogy ismered, aztán kiderül, Svájcban ismeretlen, alig népszerűsített remekművek rejteznek (Van Gogh, Renoir, Degas, Gauguin, hogy csak a legismertebbeket mondjam). És persze a régi és nagyon régi olasz-flamand mesterek mellett ott vannak a legmodernebb huszadik századiak. Hüledezhetsz, ámulhatsz, megértésükre próbát tehetsz. Kinek-kinek milyen értelemmel-érzelemmel kecsegtetnek.
Rengeteg dolgot összefényképeztünk. Csodálatos időnk volt, a fények erősek, és tiszta volt az ég, az árnyékok mélyek és szemnyugtatóak. Az emberek nem elegánsabbak, mint idehaza, ebben már teljesen globalizálódtunk. A közmondásos pontosságot illetően nem ért csalódás. A villamosok, buszok, vonatok pontosan járnak, gyakran egymást érik a megállókban a hosszú, kígyózó, csuklós járművek. Nem lehet sehonnan sem lemaradni, a kiírt időpontokat tartják a vezetők. Ülőhely akad mindig (egy lábfájós turistának elsőrangú bónusz), nincs zsufi, nincs gyurakodás, nincsenek tömegjelenetek buszra, villamosra komponálva.
Helyhatósági választások közelednek. A plakátok bárhol kitűzhetők, az iskolák falára is. Sok párt küzd. A demokrácia, úgy tűnik, töretlen. Ha tévednék, kérem a szerkesztőségbe beküldeni a svájci ellenvéleményeket.
Van ezek mellett – hol nincs, kérdé a bölcs – bedrogozott ifjúság, amely a csöndes városi kilátókat saját hangerejével teszi élvezhetetlenné; rengeteg öreg ember bottal, járókerettel, kocsiban, és mindenütt mindent szabad gyerekkel. Kocsiban, ölben, hajófedélzeten, étteremben, utcán, üzletekben. Csodálatos gyerekjátékok, nem túl változatos képes levlapok, vasárnapi részleges üzletzárás, bőség, ismétlődés. Bázelben a városvezetés az idegenforgalom élénkítése céljából ingyenes közlekedést biztosít a turistáknak, akik a városban vesznek ki lakást, szállást, hotelszobát. Egyébként ellenőrzéssel alig találkoztunk, a „jegycsípőt” csak a vonaton csíptük el. Bíznak a közönségben. A legtöbb bicaj lezáratlanul marad éjszakára. Kevés kocsi gurul a városok lakosságához mérten a közutakon. A tömegközlekedés kifogástalanul működik, polgármester urak és tanácsnokok, voltak és jövendők figyelmébe.
Gyűjteményem egyetlen bagollyal gazdagodott. Ezt azonban egy csodás középkori városban, Colmarban vásároltam. Colmar – Elzász, Franciaország. Ugyanis egy napra is át lehetett rándulni könnyedén a szomszédba.
