2020. július 10., péntek

Hiteles tájékoztatás, közösségformáló vélemények

Marosvásárhely

Mezőgazdasági röntgenkép

Megyénkben járt Nechita Adrian Oros mezőgazdasági és vidékfejlesztési miniszter. Látogatásának első állomásaként felkereste az Azomureş vegyi kombinátot, majd a prefektúrán találkozott mezőgazdasági intézményvezetők, mezőgazdászok, farmerek képviselőivel, a későbbiekben pedig megtekintette az erdőlibánfalvi Mirdator Prod Com Kft. tejfeldolgozó céget, és részt vett az agrobálon. A kombinátban rögtönzött sajtótájékoztatón és a főispáni hivatalban felvetett témák alapján interjúban foglaltuk össze a fontosabb információkat. 


Kemény tárgyalások az unióval 

– Folyamatban vannak a tárgyalások az Európai Bizottsággal a 2020–2027-es időszakra szánt uniós támogatásokról, amelyek tudomásunk szerint nehezen haladnak, mivel az egyes országok képviselői között nézeteltérés van a pénzkerettel és az egyes feltételekkel kapcsolatosan. Mi Románia álláspontja? 

– Az Európai Unió a 2020-2027-es finanszírozási időszakra 20,5 milliárd eurót bocsát Románia rendelkezésére, amelynek 40%-át a környezetkímélő technológiák meghonosítására kell fordítani, az ún. zöldegyezmény (Green deal) alapján, de nem határozták még meg, hogy ezen belül konkrétan mire lehet majd pályázni. Ezért még nem foglalták be az országos mezőgazdasági stratégiába a zöld intézkedéscsomagokat. Fennáll a veszélye annak, hogy ha a feltételeket nem tudják betartani a hazai gazdák, akkor a farmerek nem pályáznak, és így a rendelkezésünkre álló pénzösszegek elvesztődhetnek. Az EB tagjai nem akarják, hogy az el nem használt összegeket minden mezőgazdasági év végén az adott ország szaktárcájának a belátása szerint a következő évben a leginkább igényelt programcsomagok felé irányítsuk. Ezért is nagyon pontos országos stratégiát kell összeállítanunk, amelynek alapján a gazdák minél több pénzre pályázhatnak. Nem lehet tudni azt sem, hogy a 40%-os keretet a második pillérből, azaz a vidékfejlesztési keretösszegből biztosítják-e, avagy a direkt támogatásokból. 

– A romániai gazdák azt is nehezményezik, hogy évek óta jóval kevesebb földalapú támogatást kapnak, mint az unió más országainak farmerei. 

– Valóban, a tárgyalások során felmerült a konvergencia kérdése is. Mint ismeretes, a 2007-es tárgyalásokat követően jóval kevesebb földalapú támogatást határoztak meg a romániai gazdáknak, mint a nyugat-európai farmereknek. Míg az európai átlag 266 euró hektáronként, addig egy hazai mezőgazdász 195 eurót kap egy hektár föld megműveléséért. Az EU szerint Románia csak 2026-ban éri el az uniós szintet. A megbeszéléseken Klaus Iohannis elnök is megsürgette ezt a felzárkóztatási folyamatot. Másrészt pedig egyes uniós országok nem alkalmazzák – és ellenzik, hogy Romániában is folyósítsák – a termelés után járó és az átmeneti támogatásokat. A továbbiakban az Európai Bizottság a támogatási keretösszegeket 100.000 euróig terjesztené ki. Románia, a többi kelet-európai országgal közösen, azt szeretné, hogy egy alapos gazdasági, társadalmi elemzést követően minden ország külön-külön döntse el, hogy programcsomagonként milyen kereteket szab meg. A fennmaradt összegeket pedig csoportosítsák át azokra a területekre, amelyek iránt nagyobb az érdeklődés, esetünkben a kisebb, családi jellegű farmok fejlesztésére. Egyelőre erről is folynak a tárgyalások. Egyik javaslatunk az, hogy ha már határértékeket kell megszabni, akkor ezt emeljék 300.000 euróra. 

Nechita Adrian Oros

Fotó: Nagy Tibor


A cél a családi jellegű farmok fejlesztése 

– Mire összpontosítana leginkább a hazai mezőgazdasági stratégia? 

– Mivel egyelőre nem dőlt el, hogy miként osztják majd el az uniós támogatásokat, az országos mezőgazdasági stratégiának kell tartalmaznia azokat a feltételeket, konkrét programcsomagokat, amelyekre lehet majd pályázni a 2020–2027-es időszakban. Azzal dicsekszünk, hogy az ország Európa gabonatárolója, ez igaz, hiszen elsősorban mezőgazdasági élelmiszeripari nyersanyagot – köztük gabonát és élő állatokat – exportálunk, de mivel jóval több és drágább feldolgozott terméket importálunk, 2015-től felborult a kereskedelmi mérleg. 2018-ban 1 milliárd euró kereskedelmi deficit volt, 2019 első felében pedig elérte a 988 millió eurót. Ezért az országos mezőgazdasági stratégiában paradigmaváltásra van szükség. Elsősorban támogatni kell a minőségi termék előállítását, a feldolgozóipart, a tárolóegységek létesítését, az állattenyésztésben a genetikai állomány feljavítását és mindenekelőtt a családi farmok fejlesztését. Romániában több száz nagy kapacitású farm működik, inkább az ország déli megyéiben, azonban leginkább Erdélyben és Moldvában összesen mintegy 790.000 önfenntartó gazdaság és néhány ezer családi farm van, amelyeknek fejlesztése jelentené a jövőt, a stabilitást, hiszen ezek nemcsak mezőgazdaságilag jelentenék a biztos forrást, hanem működésükkel hosszú távon hozzájárulnának a hagyományos vidéki élet fenntartásához. A nyugat-európai gazdálkodásban is ez az alap. De nem csak erre összpontosít az országos stratégia. Javítanunk kell a társulási rendszeren. Egy erős mezőgazdasági társulás valós partnere lehet a politikumnak, az üzleti életben is komoly szereplővé válhat. 

– Annak ellenére, hogy két – a mezőgazdasági minisztériumhoz tartozó – hatóság, a Mezőgazdasági Intervenciós és Kifizetési Ügynökség (APIA) és a Vidékfejlesztési Alapokat Kezelő Ügynökség (AFIR) is működik, vannak megyék, mint amilyen Maros is, ahol az elvártnál kevesebb uniós pénzt hívtak le és költöttek el a gazdák. Lehet-e növelni a két intézmény hatékonyságát? 

– Az utóbbi időszakban nem volt nagyon sok panasz a mezőgazdasági minisztérium hatáskörébe tartozó intézmények (APIA, AFIR) működésére. A rendszer kisebb-nagyobb fennakadásokkal működik. Minden téren vannak hiányosságok. A pályázatok terén vannak eltérések. Az AFIR-pályázatok lehívási aránya 52%, ez egy kicsivel haladja meg az európai átlagot, ami a rendelkezésre bocsátott pénzösszegek 50%-a. Nagyon sok előleget zároltak, kevesebb pénzt fizettek ki. Egyszerűsíteni kell a pályázati, elszámolási eljárásokat. Erről is tárgyalunk az unió illetékeseivel. Azt szeretné az Európai Bizottság, hogy vonjuk össze a két intézményt (AFIR és APIA), ezt is megtehetjük úgy, hogy a haszonélvezők, a gazdák ne érezzék meg az átalakítást.

– Az új stratégia szerint mi történik az országos költségvetésből részben vagy teljes egészében finanszírozandó programokkal? 

– Mindenképpen azokat az országos programokat folytatjuk, amelyeknek az elszámolási határideje 2020. Miután lejárnak, megvizsgáljuk, hogy melyek voltak sikeresek, volt-e érezhető gazdasági, társadalmi hatásuk, ezeket folytatjuk, a kevésbé eredményeseket pedig lezárjuk és más téren hirdetjük meg. Így folytatódik a paradicsomtermesztési támogatás, amelyen változtattunk, és a gazdák kérésére kiterjesztjük más, zárt térben termesztett zöldségekre. Megszigorítottuk a növényvédő szerek használatát és a termés ellenőrzését, hogy valóban reális, követhető legyen a program. 

Folytatódik a gyapjútermelésre szánt országos program is. Azonban itt is változtatni kell. Ellenőrzésekkor fény derült visszaélésekre, amelyek kompromittálták a programot. Olyan is volt, hogy 36 kg gyapjút jelentettek be juhonként. Nem kell feltétlenül szakembernek lenni, hogy belássa bárki, ennyit még egy púpos tevétől sem nyernének. Az történt ugyanis, hogy akik átvették a gyapjút, 200-tól 400 lejig terjedő csúszópénzt fogadtak el tonnánként azért, hogy az értékesítési jegyzőkönyvben „megnöveljék” a leadott mennyiséget. Tavaly Románia 7,8 ezer tonna gyapjút exportált 3,1 millió euróért. Ha a támogatásnak megfelelően kilogrammonként 7,8 ezer tonnát megszorzunk 2 lejjel, amennyit nyújtott az állam támogatásként, akkor kiderül, hogy a támogatás 150 euróval több volt, mint amennyit eladtak. Gyakorlatilag a támogatást exportáltuk, és a programból nem az állattartók, hanem a viszonteladók nyertek, akik hamis adatokat írtak be a jegyzékekbe. Ugyanakkor ebben az időszakban a hazai textilipar számára 370 tonna gyapjút hoztak be az országba 2 millió euróért. Ezért is kellene finanszírozni a gyapjúmosó, -feldolgozó egységek létesítését, ahol minőségi anyagot hoznak majd kereskedelmi forgalomba. 

Az országos mezőgazdasági stratégia kapcsán több szakmai találkozót szervezett a mezőgazdasági minisztérium gazdaegyesületekkel, farmerekkel, élelmiszeriparban dolgozókkal. Az idén a szakértők hozzáfogtak a részletek kidolgozásához. Állandó kapcsolatot tartunk, konzultálunk a szakmai szervezetekkel, egyesületekkel. Igyekszünk a hiányosságokat kiküszöbölni, hogy az elkövetkezendő finanszírozási időszakban minél több pénzt használjanak fel a gazdák, látható eredménnyel. 


A duális szakképzés támogatása 

– A hazai mezőgazdálkodás egyik legnagyobb gondja a szakoktatás hiánya. 

– Valóban, a mezőgazdaság legnagyobb gondja a felelős és jól képzett munkaerő hiánya, nemcsak Romániában, hanem Európában is. Ezért is jelent meg a fiatal farmereket segítő pályázati kiírás. Támogatnunk kell a mezőgazdaságban a duális szakoktatást. Az oktatási minisztériummal közösen megoldást kell találnunk arra, hogy például jól teljesítő mintafarmokon biztosítsanak gyakorlatozási lehetőséget a diákoknak, akiket a szakiskolát követően akár alkalmazhatnak is. A kérdésre a válasz azonban összetettebb. Sajnos fokozatosan tönkrement a mezőgazdasági szakoktatás, egyrészt amiatt, hogy az iskolák profilt változtattak. Abban a mezőgazdasági líceumban, ahol végeztem, már alig van mezőgazdasági profilú osztály. Másrészt a szülők sem igazán akarják, hogy gyerekeik ilyen jellegű iskolába járjanak, és az általános iskolát végzettek sem választják szívesen ezt a szakmát. Sokan azzal mentegetőznek, hogy nincsenek megfelelő feltételek az ilyen szakiskolákban. Ezt ellensúlyozandó, egy korábbi miniszteri rendelet alapján a szaktárca támogatásával felszerelnék az ország mezőgazdasági szakiskoláit, líceumait (sz. m.: tudomásunk szerint 18 ilyen oktatási intézmény van az országban). Az volt az elképzelés, hogy a minisztérium támogatásával földterületet, traktorokat vásároljanak az iskolák, vagy különböző laboratóriumokat szereljenek fel. Ez fölöslegesen kidobott pénz. Nem beszélve arról, hogy miként értékesítik majd az itt megtermesztett javakat. Az igazi megoldást a duális képzés jelentené. Ezért örvendtem akkor, amikor 2012-ben megjelent az erre vonatkozó törvénytervezet. Mi nem kell mást tegyünk, csak alkalmazzuk a Németországban bevált képzést. Konkrétan: az oktatási intézmények szerződést kötnek olyan magánvállalkozó gazdákkal, akik korszerű farmokat, feldolgozóüzemeket stb. működtetnek, s ahol a diákok gyakorolhatnak. Ez a cégek érdeke is lenne, hiszen a náluk képzett szakembereket tanulmányaik befejezése után azonnal alkalmazhatnák. Az államnak, a szakminisztériumnak nem kell mást tennie, mint pénzügyi kedvezményben részesíteni a programba beálló cégeket, hiszen az ott dolgozók időt veszítenek a gyakorlati oktatással, és ezt némiképpen pótolni kell. Azért napolták el 2012-ben a törvénytervezetet, mert egyes kollégák a képviselőházban úgy tartották, hogy túl sok kedvezményt biztosított volna a cégeknek. Ez tévedés. Vannak olyan mezőgazdasági cégek, amelyek ösztöndíjat ajánlanak fel diákoknak, és azonnali alkalmazást is, csak hogy megfelelően képzett munkaerejük legyen. Hogy miként kellene működjön a mezőgazdaság terén a duális képzés? Erre van egy kísérleti jellegű példa Mezőrücsön, ahol 28 gyerekkel indult képzés a minisztérium támogatásával, farmok hozzájárulásával és az Azomureş támogatásával. Érdemes lenne az egész országra kiterjeszteni ezt a módszert. 

    Szorgalmazzák a mezőgazdasági géppark korszerűsítését

Fotó: Vajda György (archív)