Fiatal gyógyítók kétféle ballagása

Búcsú a Marosvásárhelyi Orvosi, Gyógyszerészeti, Tudomány- és Technológiai Egyetemtől

Frissen végzett magyar orvosok, gyógyszerészek, fogorvosok és orvosi asszisztensek tiszteletére öltözött ünneplőbe, és telt zsúfolásig pénteken délelőtt a marosvásárhelyi Gecse utcai református Kistemplom. A Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem magyar tagozatára felvételt nyert diákok hagyományos ballagási szertartását a Vártemplom felújítása miatt költöztették új helyszínre. Az eseményeket a templom mögötti parkban óriáskivetítőn is követhette az ünneplő sokadalom.

A Studium-Prospero Alapítvány és a Marosvásárhelyi Magyar Diákszövetség szervezte búcsúztató a hagyományhoz híven hálaadó ökumenikus istentisztelettel kezdődött.

Nagy László unitárius lelkész a Zsoltárok könyvének 86. fejezetéből idézett: „Mutasd meg nékem a te utadat, hogy járhassak a te igazságodban”, majd Pál apostol korinthusbeliekhez írt 1. levele 13. fejezetének szavaival szólt a végzősökhöz: „Ha emberek vagy angyalok nyelvén szólok is, szeretet pedig nincs bennem, olyanná lettem, mint a zengő érc vagy a pengő cimbalom. (…) Most azért megmarad a hit, a remény, a szeretet, e három; ezek közül pedig legnagyobb a szeretet.”

– Valamikor régen volt egy álmotok, amiért harcoltatok, éveket áldoztatok fel az életetekből, imádkoztatok. Hálásak lehettek Istennek, hogy a ti álmotok és az ő terve egybecsengett – hangsúlyozta igehirdetésében Fúró Lóránd Félix református egyetemi lelkész, aki szeretetteljes szolgálatra és hitük megőrzésére biztatta a ballagókat.

– Olyan szakmát választottatok, amelynek tétje az emberek testi épsége. De emellett ott van a lelki egészség is, a betegeké és a tietek – mutatott rá a lelkipásztor, majd Isten áldását kérte a fiatalok gyógyító szolgálatára.

Ezt követően Tamás Barna katolikus plébános imádkozott a fiatal végzősökért, Pap Noémi evangélikus lelkész pedig áldást kért az egybegyűltekre. Az együttlétet a Domahidi testvérek zenéje – Zsuzsa fuvola-, Kata cselló-, Sára és Anna hegedűjátéka – tette még ünnepibbé.

„Isten veletek, drága vizsgák” 

Az ökumenikus istentisztelet után dr. Egyed Zsigmond Imre professzor, a Studium-Prospero Alapítvány egyik alapító tagja köszöntötte a jelenlévőket. Egyed professzor „három embercsoportot” emelt ki a jeles esemény kapcsán, a legnagyobb dicséretre méltó szülőket, akiknek azt kívánta, hogy sokáig élvezhessék munkájuk gyümölcsét, az oktatókat, akiknek „semmilyen politikai, etnikai harc nem vonhatja el a figyelmét arról, hogy ők elsősorban oktatók”, valamint az „ünnepelt társaságot”, a diákokat, akiknek az elkövetkezőkben bármilyen ünnepüket megszakíthatja a munka, és akiknek tíz, húsz, harminc év múlva ugyanolyan örömmel szeretne gratulálni, mint most a szüleiknek.

A végzősök nevében Ladányi Emmánuel leköszönő diákszövetségi elnök osztotta meg gondolatait az egybegyűltekkel. A volt MMDSZ-elnök viccesen búcsúztatta a 78 elméleti, 68 gyakorlati vizsgát és az egyetemi oktatásban eltöltött 4765 órát, majd komolyabbra fordítva a szót, a gyermekeik minden vizsgáját végigizguló, nekik hihetetlen szeretettel rántott húst és zakuszkát pakoló szülőknek és az emberségből, hitelességből, szaktudásból példát mutató tanároknak mondott köszönetet. Diáktársait Ladányi Emmánuel az itthonmaradásra biztatta – hiszen, mint mondta, az egyetemi évek alatt a ritka hazalátogatások során is bebizonyosodott, hogy otthon tudják különösebb erőfeszítés nélkül jól érezni magukat. 

– Itthon, Erdélyben, magyarul – sorolta a jövő kulcsszavait a volt diákelnök, majd Dés László ismert dalszövegét idézte: „Álljunk bele, ha kell/ bármi jöjjön is el,/ legyen szabad a Grund./

– A „grund” olyan lesz, amilyennek mi építjük, mert a „grund” mi vagyunk – zárta beszédét a fiatal orvos.

Vizsgáztató lelkiismeret

Az Erdélyi Múzeum-Egyesület Orvosi és Gyógyszerészeti Szakosztályának – az egyetem egykori alapító tagjáról elnevezett – Csőgör Lajos-díját Szathmári Szabolcs docens adta át az évfolyamelsőknek: Szabó Tímea Magdolnának, az orvosképzés legjobb hatodévesének, Kallos Henrietta Hildának, a fogorvosi, Ferencz Eleknek, a gyógyszerészeti kar és Molnár Emőkének, az orvosi asszisztens szak legjobb teljesítményt nyújtó hallgatójának.

A továbbiakban a Studium-Prospero Alapítvány oklevelét vehette át az általános orvosi kar 133 végzőse, a 60 gyógyszerész- és 38 fogorvostanhallgató és az orvosi asszisztens képzés 31 diákja. A kitüntetéseket Jung János, Lázár Erzsébet, Kovács Judit és Vass Levente adta át. Jung professzor ünnepi beszédében arra figyelmeztette az újdonsült kollégákat, hogy ne gondolják, hogy számukra a tanulás és a tanultak számonkérése véget ért, hiszen a gyógyító munkát végzőnek mindennap vizsgáznia kell, a vizsgáztató pedig egyrészt a betegük, másrészt a saját lelkiismeretük.

Nagy Előd rektorhelyettes az egyetem magyar tagozatának nevében gratulált a végzősöknek, és arra kérte őket, hogy úgy éljenek és dolgozzanak, hogy tudjanak mindig könnyen elszámolni maguk előtt azzal, amit önmagukért, családjukért és az erdélyi magyarságért tettek. Az ünnepség egyik legemelkedettebb pillanata a hippokratészi eskü letétele volt, melynek szövegét a rektorhelyettes olvasta fel. A kistemplomi együttlét a magyar és a székely himnusszal zárult.

Mindenképpen itthon

A templom mögötti parkban családtagok, rokonok és barátok tömege várta a ballagókat. Szerettünk volna minél több fiatalt jövőbeli terveiről megkérdezni, az ünnep mámorában azonban ez szinte lehetetlennek bizonyult. Páran mégis nyilatkoztak, és válaszaik talán bizakodásra adhatnak okot a gyógyító pályára lépők itthonmaradását illetően.

Menyhárt Edina frissen végzett gyógyszerész Székelyudvarhelyre tér haza, az ottani gyógyszertárban szeretne dolgozni. Számára ez a döntés egyértelmű volt – derült ki pár perces beszélgetésünk alatt.

Mester Nagy Leventét, a fogorvosi kar végzősét Sepsiszentgyörgyre várják vissza, az otthoni rendelőben kezdi pályáját. Slézinger Loránd Máramaros megyéből, Felsőbányáról érkezett a marosvásárhelyi egyetem általános orvosi karára. Kérdésünkre elárulta, hogy városunkban szeretne maradni, és számára a sebészet jelenti a jövőt.

Sok ezren a stadionban

Pénteken délután egy egészen más hangulatú és méreteiben is eltérő ünnepséggel folytatódott a hallgatók búcsúztatása. A Marosvásárhelyi Orvosi, Gyógyszerészeti, Tudomány- és Technológiai Egyetem (MOGYTTE) első ballagási ünnepségét – az egykori MOGYE és Petru Maior Egyetem végzőseinek közös rendezvényét – a Liget mögötti stadionban tartották. Hat egyetemi fakultás több mint 1900 fiatalja és több ezer hozzátartozó vett részt az együttléten, amit a hőség egyesek számára elviselhetetlenné tett, így a kétórás ünnepség alatt jó néhányszor volt szükség a rohammentő szolgálat közbelépésére. 

Leonard Azamfirei rektor a két egyetem összevonásából született intézmény első ballagási ünnepségét történelmi pillanatnak, a végzősöket pedig a legszerencsésebb nemzedéknek nevezte. Ecaterina Andronescu tanügyminiszter szintén elismerően nyilatkozott a gyógyítás és a technológia szakterületeinek találkoztatásáról. Constantin Copotoiu, az egyetemi szenátus elnöke egy szükségszerű, fájdalommentes sebészeti beavatkozáshoz hasonlította a két tanintézet egyesítését. Ezt követően Călin Enăchescu, a Petru Maior Egyetem volt rektora, a MOGYTTE rektorhelyettese üdvözölte a végzős évfolyamokat.

Visszaszerezni a régi értékeket

A MOGYTTE magyar tagozatának vezetősége nevében dr. Mártha Krisztina, a fogorvosi kar dékánhelyettese szólt az egybegyűltekhez, a többnyelvű üdvözlés után magyar nyelven osztva meg gondolatait a búcsúzókkal.

– Múlt, jelen, jövő – hagyomány, harc, fejlődés. Aki a múltat nem becsüli, a jelent kevésbé, a jövőt egyáltalán nem érdemli. A ligeti fák alatt ennek a súlya nehezedik rátok – üzente dr. Mártha Krisztina a végzősöknek, majd arra mutatott rá, hogy a 74 éves múlttal rendelkező egyetem sorsának alakulása „az erdélyi magyarság csatáinak tükörképe”, amely megpecsételte a magyar hallgatók diákéveit. A dékánhelyettes példaértékűnek nevezte az anyanyelvű oktatásért kiálló, villámcsődületeket szervező, ezért büntetéseket is vállaló diákok összefogását. 

– Ne higgyétek, hogy mi, oktatók nem tanultunk tőletek kitartást, nem ragadt ránk a középszerűség elleni harcból – hangsúlyozta. Az angol nyelvű főtanszék létrehozásának engedélyezésére és az önálló magyar kar elutasítására utalva kiemelte, hogy a multikulturalitás sajátos értelmezése megszabta az irányt az egyetem jövőjének alakulásában, és a magyar nyelvű oktatás helyzetének rendezéséhez Románia soros EU-elnöksége sem volt elég. 

– Nyolc évig tartó helyben topogás után feltevődik a kérdés, hogy mit kellene másképp tenni – vélte a dékánhelyettes, aki szavait a szakmájából vett példával illusztrálta: ha egy megfelelő érzéstelenítés után a fogat nem tudod öt perc alatt kihúzni, a technikával van baj. Dr. Mártha Krisztina a régi értékek visszaszerzésére, a betegek önzetlen gyógyítására biztatta a fiatalokat, akik elhivatottságukkal a beteg társadalmat is meggyógyíthatják. A dékánhelyettes beszéde végén mindenkinek temérdek sikert és töretlen hitet kívánt.

„De te csak menj…”

A külföldi hallgatókhoz Angela Borda rektorhelyettes szólt, a Maros Megyei Tanács részéről Alexandru Câmpeanu tanácselnök-helyettes gratulált a végzősöknek, majd Luminiţa Teodora Odobescu, Románia EU-nagykövete üdvözölte az ünnepi eseményt. Ezt követően a MOGYTTE hat fakultásának évfolyamelsői vettek át oklevelet, és szóltak az egybegyűltekhez. A fogorvosi kar mindkét tagozatának legjobb diákja, Kallos Henrietta Hilda beszédében felidézte a MOGYE-kapu első átlépésének boldog, büszke pillanatát, de azt sem titkolta, hogy diáktársaival hamar rájöttek, hiába volt a felhőtlen öröm, hiszen „itt mindenféléből érettségizni kell”. „Lehet, a körülmények sokszor mostohák,/ de te csak menj, ne állj meg, menj tovább” – zárta gondolatmenetét egy ismert dalszöveggel az évfolyamelső. Szabó Tímea Magdolna, az orvosi kar magyar tagozatának legjobb hallgatója beszéde végén arra kérte diáktársait, akikkel mozaikszerűen épültek igazi közösséggé: „maradjatok hívek jobbik önmagatokhoz”. 

Az ünnepség a három nyelven – románul, angolul és magyarul (ebben a sorrendben) – letett hippokratészi esküvel és egyetemi fogadalommal zárult.

Hagyományteremtő kopjafák

A Studium-Prospero Alapítvány Trébely utcai szolgálati lakásainak kertjében a MOGYE idén és húsz évvel ezelőtt végzett magyar hallgatóinak emlékére állítottak kopjafát. A két kopjafa avatásával az alapítvány hagyományt kíván teremteni.

– Évről évre fölfele kígyózva legalább két kopjafát szeretnénk felavatni, egyet a legújabb és egyet egy korábbi évfolyam tiszteletére – mondta az ünnepi pillanat előtt dr. Vass Levente, a Studium-Prospero Alapítvány ügyvezető elnöke, majd hozzátette, hogy az elmúlt húsz évnek mind szakmailag, mind a megmaradás szempontjából szimbolisztikája van. 

A húszéves évfolyamot és az „újszülötteket” dr. Jung János professzor is üdvözölte. Az egybegyűltek egy elhunyt diáktársuk emlékére megkoszorúzták a két évtizede végzettek kopjafáját. A friss végzősök kopjafája elé is koszorú került Kovács Szabolcs, az orvosasszisztens-képző néhai diákja tiszteletére, akinek idén kellett volna végeznie. 

A Trébely utcai szolgálati lakások kertjében eddig három kopjafa állt, amelyek dr. Domjánshitz László tragikusan elhunyt egyetemi tanársegéd, dr. Ráduly Levente és dr. Ráduly (Szalma) Ildikó emlékét őrzik. Az elkövetkezőkben a halála után Miskolcy Dezső-díjjal kitüntetett dr. Kovács Dezső tiszteletére állít emlékjelet a Studium-Prospero Alapítvány.