Bár átfogó törvényes előírások szabályozzák, hogyan kell a hatalomváltást, a vezető tisztségek átadását lebonyolítani, aligha lehet pontosan előrevetíteni, miképpen zajlanak majd a választásokat követő napokban, hetekben az események Magyarországon. Remélhetőleg simán, békésen, zavartalanul. Az viszont eléggé biztosan megjósolható, hogy rövidesen újra nagy divatcikk lesz a könnyedén forgatható köpönyeg. Ami pillanatok alatt azt a benyomást keltheti, hogy viselője egyből más emberré lett. Évszázadok óta bevált a köpönyegforgatás trükkje, sok sikerember társadalmi kiemelkedését segítette, miért ne válna be ezúttal is?! Hosszabb távon ilyesmire is találhatunk majd példát bőséggel. Nem csak az anyaországban. Mert ami ott divat, az hamar begyűrűzik hozzánk, Erdélybe is. Az onnan származtatható előnyökért itt is lesznek elegen, akik figyelik majd a szélkakas járását, és ahhoz igyekeznek igazodni. De hagyjuk most ezt, inkább azon elmélkedjünk, mennyire megtévesztő, ha a hatalom irányította média tükrébe mélyülve éljük bele magunkat egy elképzelt valóságba. Onnan sohasem érzékelhetjük a mindennapi élet kíméletlen, pőre realitását. Nem tudhatjuk, nap mint nap valójában mivel küszködik a köznép a határon túl, mi keseríti meg a megélhetését, mi veszi el az életkedvét, milyen látszatintézkedés van kárára, hogyan romlik a közérzete, és így tovább. Mi, idősebbek, akik Romániában megéltük a diktátor „aranykorát”, még emlékezhetünk, mit láttunk a tévében, és mi volt a való. Megbukott volna a rendszer, ha nem olyan körülmények közé került volna a társadalom, amilyenben sokáig kellett tengődnünk? Költői kérdés, de figyelmeztet, hogy túl könnyen bedőlünk a látszatnak. Nem Magyarországon élve, az itteni emberek nagy hányada úgy vélte a propagandisztikus tévé- és rádióműsorok alapján meg sok más itteni csatornán keresztül, hogy az ottani lakosok élete csupa kánaán. És úgy van jól, ahogy vezetőik kormányozzák az országot. Talán éppen kifelé Európából. Hát nem. Ha olyan jól ment volna minden, a tiszások nem győztek volna ilyen elsöprő többséggel a vasárnapi választásokon. Miközben az erdélyi levélszavazatok 91 százaléka a fideszeseket támogatta. Persze tudható volt, nem az erdélyi magyarok döntik el a végeredményt. Azt még a fékezhetetlen nagykutyák, a világuralmi békeguruk, Trump és Putyin sem tudták befolyásolni. De lényegében mindenki azt gondolta, kiegyenlített lesz a választási küzdelem. És voltak, akik azt rebesgették, összecsapások is lehetnek belőle. Ez szerencsére elmaradt. De a gyűlölködésre gerjesztett hangulatban még ilyesmi is előfordulhatott volna. A nép viszont ennél bölcsebbnek bizonyult.
A véletlen úgy hozta, hogy röviddel ezelőtt némiképp hasonló helyzet fogadott a világ egyik legboldogabb országában, Dániában. Pár nappal az odaérkezésünk előtt zajlottak le az ottani parlamenti választások, a miniszterelnöknő pártja nyert, de nem lett kormányzásra alkalmas döntő többsége. Fő ellenfele is hasonló cipőben járt. Kormánykoalíciós többség csak a harmadik alakulattal, a mérsékeltekkel alakulhatott ki. Ők pedig folyton ide-oda tekintgetve élvezték a nagyok hízelgéseit. Amíg ott voltunk, nem döntötték el, ki mellé állnak. A tévécsatornákon folyton zajlottak a képviselői, politikusi közviták. Jókedvűen, mosolyogva, udvariasan vitáztak, anélkül hogy alpári kirohanásokkal egymásnak ugrottak volna. Igaz, sok volt a vitázók közt a nő, ez is meghatározó az ilyesmiben. Az ottani 179 tagú parlament 48 százalékát nők teszik ki. Vajon ezért olyan boldogok a dánok? Igaz, kissé lecsúsztak a boldogságtáblázaton, egy ideje nem elsők a világon, csak harmadikok. Nyilván ott is minden drágább, ott sincs kolbászból a kerítés. Ezt hamar megtapasztaltam, anélkül hogy érteném a nyelvüket. A kisvárosi benzinkútnál 16,09 koronába (2,3 euró) került egy liter 95-ös benzin. Legalább háromszor annyiba, mint két-három évtizeddel ezelőtt. Nálunk csak 1,8 körüli, és Magyarországon ennél kisebb a támogatott ár. Hogyne tűnne el a mosoly a dánok arcáról ilyen összehasonlításban! De az ő nettó átlagbérükből 1900 liter üzemanyag telne ki, a miénkből 700, a magyarországiakéból 650-700 liter. Jobb, ha nem firtatjuk, mi mennyi. És nem hasonlítgatunk. Különben is talány, mitől boldogabbak egyesek, mint mások. Aligha csak az anyagiak a meghatározók. Egyáltalán, hol a boldogság mostanában? Láthattuk a hírcsatornák egyikén-másikán, hogy vasárnap éjjel Budapesten nagy volt az eufória. Hogy ez meddig tart, az nehezen megjósolható. Tény, hogy sok változásra van szükség. Arra mindenképp, hogy a teljes média is megkötések, hatalmi beavatkozások, cenzúra nélkül tegyen eleget a maga joggal elvárt feladatának.
