Zajos, mozgalmas, szeszélyes ez a március. Jóformán bele sem kezdtünk, máris túljutottunk a felén. Itt vannak a zsákos bácsik. A szokatlan déli meleget nem Sándor, József, Benedek hozta, ők esetleg elvihetik, ha igaz, amit a hidegfrontról jósolnak a meteorológusok. De ha marad a szép idő, annak még inkább örülünk. Jó volt kinn lenni a szabadban március idusán. Jó lenne ezután is. Front különben van jóslatok nélkül is, szerte a világon. És nem tudni, mi lesz mindebből. Jól meglovagolják őket a politikusok, nagy kavarodást, bizonytalanságot okozva. Aztán lesz, ami lesz, csak a hatalmuk, vagyonuk, befolyásuk maradjon meg zavartalanul. Hogy az emberek mit gondolnak, hogyan reagálnak, azt mindenféle népbutító propagandával igyekeznek a maguk szempontjai szerint befolyásolni. És többnyire el is érik céljukat. A tömegek roppant befolyásolhatók. Mindezek ellenére a tavasz valahogy mindig fel tud vidítani. Pedig régiónkban nem csak ünnepet, vidámságot hoz évről évre március 1, 8, 15. Visszatekintve, lehangolódásra is van okunk. Marosvásárhelynek fekete márciusa is volt. Azt nem lehet elfelejteni. Olyan értelemben, hogy soha többet ne fordulhasson elő ilyesmi. Persze ez így szépen hangzik, de ez is csak szlogen, aminek a valóságalapjával bármikor baj lehet. A sokat hangoztatott szólamokba előbb-utóbb belefásul a nép. Ott volt például március 10., a székely szabadság napja. Önironikus kétsorost faragtatott bennem a vásárhelyi felvonulás realitása: Több a zsandár, mint a székely,/ Több a rendőr, mint a kétely. Két busznyi tüntető jött el a távolabbi Székelyföldről Marosszék központjába, az ittenieket pedig nem sikerült kellőképpen mozgósítaniuk a szervezőknek. Ennél biztos jóval többen utaztak el a 15-i budapesti nagy menetekre. A vasárnapi ünneplés viszont a várban és a Postaréten is sok helyi polgárt meg tudott mozgatni. Jelezve, hogy annak van igazán hatása, ami nem a rutin monotonságát ölti magára. Az ember sajnos legtöbbször a megszokás rabja, azt csinálja és úgy, ahogy megszokta. Ezt elkerülendő, én időnként botra támaszkodom. Chatbotra. Megkérdezem a robotot erről meg arról, hátha beugrik valamilyen váratlan ötlet. Gyakrabban ad szakállas válaszokat. Olyankor valószínűleg rosszul kérdeztem. De ha sablonos dolgokkal rukkol elő, akkor se probléma, tudom, mit érdemes másképp megközelítenem, mint ahogy ő mondta. Múlt szombaton például arról érdeklődtem tőle, mikor nyílik a kockás liliom. Hiába volt napokon át nagy meleg, tudta, hogy a mocsári virág csak április második felében mutatja meg teljes pompájában magát. Azért kimentünk Búzaházára, de neki volt igaza. Viszont mégsem utaztunk hiába. A nyárádmenti kis faluban az erdő fái közé ékelt régi temetőben az örökzöld között szépen virított a kis meténg kékje. És mindent betöltött a ragyogás. Ahogy Áprily mondta: „A tavasz jött a parttalan időben”. És megállt a búzaházi temetőben. Még az ódon sírkövek is csillámló fénybe öltöztek.
