Ha az ember vásárhelyi, külföl-dön akaratlanul is a fákat figyeli. Vikingföldön nem bántják őket. Bármerre jártam keresztül-kasul Dániában, csak azt láthattam, hogy igencsak megbecsülik mindazt, amivel a természet megáldotta ezt a szép skandináv tájat.
Ha az ember vásárhelyi, külföl-dön akaratlanul is a fákat figyeli. Vikingföldön nem bántják őket. Bármerre jártam keresztül-kasul Dániában, csak azt láthattam, hogy igencsak megbecsülik mindazt, amivel a természet megáldotta ezt a szép skandináv tájat. Errefelé nincsenek fanyűvő polgármesterek. Eszükbe sem jut, hogy megfosszák lombjaiktól városaikat. Persze nem is mernének megtenni ilyesmit választóikkal. Romániában bátrabbak a városgazdák. Vagy nem ezt a jelzőt kellene használnom? Nem bizony. Tetszés szerint illessze Ön ide azt a szót, kedves olvasó, amelyet ez esetben a szíve diktál. Nagy a választék, el tudom képzelni, mi minden felmerült az elmúlt napokban a fakivágások kapcsán Vásárhely első emberének a számlájára. A jelképesre, nyilván. Mint ahogy Iaşi-ban is megesett. Mert amint a médiából értesültem, ott is volt ilyen okból ribillió, ott is tiltakoztak ám a polgárok a fapusztítások miatt, vehemensebben, mint a Bolyaiak váro-sában! Eső után köpenyeg. Amit eltüntettek, az már vissza nem nő. De ne hallgassak el semmit: fametszés nyomaival Dániában is találkoztam itt-ott, de csonkokkal, derékba vágott fatörzsekkel sehol. A városrendezésre, tájápolásra fordítható pénzt, energiát másba fektették, nem ilyenszerű rombolásba. Például újabb kerékpárutak létrehozásába. Ezek eddig is behálózták az egész országot, de úgy látszik, ebből itt sosincs elég. Bárcsak nekünk lenne ennyi és ilyen kitűnő minőségű országutunk, mint errefelé a biciklisek külön sávjai! Persze rosszul mondom, sávokról csak a helységeken belül beszélhetünk, azokon kívül a gépkocsiknak biztosított útpályák mellett keskenyebb, de ugyanolyan állagú, sima, sávelválasztóval ellátott aszfaltcsíkok késztetik az embereket, hogy a légszennyező autók helyett inkább a kerékpározást válasszák. Sokan így is tesznek. Zsebnek jobb, fizikumnak egészségesebb. És mindenki tudja, teszi a dolgát. Ha kell, idejében aszfaltoznak, javítanak. A kisvárosban, ahol ilyenkor lakom, tavaly volt egy szakasz, ahol a bicikliúton megrongálódott az aszfaltréteg. Ma már friss burkolaton kerekezhetem naponta arra is. Ugyancsak tavaly a félszigeten, a tenger mentén észak felé autózva, hosszú kilométereken át hatalmas munkálatok lassították a forgalmat. Új gépkocsisávot építenek, rukkoltunk elő a logikusnak vélt magyarázattal. Idén kiderült, bicikliút készült óriási befektetéssel. Bizony gondolkodásban is alaposan lemaradtunk mi, kelet-európaiak az itteniektől. És ez csupán egy az erre utaló jelenségekből. Ami nyilván ismételten arra is figyelmeztet, hogy ami jó külföldön, azt minél hamarabb nekünk is át kellene vennünk. Vagy legalábbis próbálkoznunk kéne valami ilyesmivel.
Különben vannak egész könnyen átvehető ősi szokások is Skandináviában. Királyaikat, vezetőiket évszázadokon át egy-egy jellegzetes tulajdonságuk alapján nevezték el. Norvégiában például az egyik legemlékezetesebb uralkodó Széphajú Harald volt. De vezette a norvégokat Csupaszlábú, Nagyszájú, Jóságos király is. A dánokat többek közt Bárány Erik, Éhes Olaf, Istenfélő Knut, Vészmadár Erik, Kékfogú Harald, Győzedelmes Valdemár, Zsarnok Keresztély, és sorolhatnám még tovább. Hagyjuk. A romániai vezetők hasonló elnevezésében mi is kifogyhatatlanok lehetnénk. Pláne, ha alsóbb szintekre is leereszkednénk. Máris volna egy javaslatom. Milyen jól hangzana, ha valakit új névvel illetnénk ezután. Mondjuk, az lehetne a neve, hogy: Fa Jankó! Hogy kire gondolok? Egyet tippelhet, kedves olvasó.
