Addig verték a frászt a népekbe a vörös kóddal, sárga, narancssárga fagyriadóval, amíg a hideg végül is megérkezett.
Addig verték a frászt a népekbe a vörös kóddal, sárga, narancssárga fagyriadóval, amíg a hideg végül is megérkezett. Igaz, hogy Vásárhelyen nagyobb riadalmat keltettek az alacsonyan repkedő harci gépek pár nappal ezelőtt, de az „előre bejelentett szibériai hideghullám krónikája” országszerte megtette a magáét. Jobb helyeken iskolai szünetet is elrendeltek a várható mínusz fokok hírére. Mifelénk főleg a kutyatartók ijedtek meg, egykettőre újabb cifra bekecskék, fülvédők és pampók jelentek meg házi kedvenceiken, nehogy baj legyen velük, ha be akarnák venni a kanyart. Nem is tudom, ebeink hogy bírták a régi nagy teleket pufajka és asztrahán fejfedő nélkül? És a kóbor kutyák miképpen képesek átvészelni ezt a cudar évszakot kötött pulcsi hiányában? Átgondoltam, és rájöttem, nekünk sem lehetett egyszerű annak idején a decembertől hetvenkedő tél, akár volt sapkánk, akár nem. De túléltük. És végre rákérdezhetünk: február, hol a nyár?! Ma még megtehetjük. Holnap már március. Az UNESCO kulturális örökségei közé frissen beiktatott márciuska ideje. Illik ilyenkor a fagy miatt sopánkodni? Persze, máris hallani vélem: mit mind jönnek blőd kérdéseikkel ezek a folyton piszkálódó újságírók?! Miért is? Nincs jobb dolgunk? Kíváncsi lennék, mit szól mindehhez Zoltán. A gólya, aki a messzi távolból máris elindult a gemenci erdőben kiépített szállása felé. Zoltán fekete, és Afrikából jön, de nem migráns. Illetve nem abban az értelemben, ahogy a fogalmat manapság szokás értelmezni. Ő az egyetlen jeladós magyar fekete vándormadár, aki kisbabát nem hoz ugyan, de 2016-tól megfigyelés alatt áll, vagy repül. És most hírlik, ráállt a haza vezető útra. Várjuk, pontosabban várják a szurkolói Magyarországon. Csak nehogy akkor is dühöngjön még az oroszföldi jeges fuvallat. De úgy hiszem, életképes gólya ő. Utoljára tavaly november 23-án hallatott magáról, aztán semmi. Afrikának azon a részén, ahol telelt, nincs GSM-hálózat. A híradás szerint most már olyan helyen van, ahonnan vételezhetők a jelzései. 2017-ben február 8-án szedte fel a sátorfáját, és március 27-én érkezett haza. Idén is valahogy így alakulhat a menetrend. A génjei gondoskodnak majd erről. Akárcsak arról a név és jeladó nélküli fekete gólyáról, amelyiket máris itthon köszönthettek Székelyudvarhely mellett a napokban. Persze az afrikaiak tanulékonyságából is ragadhatott rájuk valami. A fekete kontinenst nem szabad leírni, ezt a vasárnap zárult téli olimpia is jelezte. A havon nyilván nem nyertek érmeket az egzotikus földrész fiai, lányai, de mindent hajlandóak megtanulni, kipróbálni. Most például a nigériai női kettesbob-csapat hallatott magáról. Ez volt az első afrikai bobcsapat az ötkarikás seregszemlén. Nem akármilyen fegyvertény, hogy megszerezték a kvalifikációt a pjongcsangi játékokra. Nem akkora szenzáció, az igaz, mint amikor 1988-ban a jamaicai bobosok szerepelhettek a téli olimpián, róluk utóbb még játékfilmet is forgattak Jég veled! címmel, de az ő megjelenésüket is nagy rokonszenv kísérte. Akárcsak egy másik különleges bajnokét, a tongai Pita Taufatofuáét, aki 15 kilométeres sífutásban lett a 114., megelőzve két versenyzőt. Tizenkét hetet tölthetett felkészüléssel az Államokban, azelőtt havat még nem is látott, tapintott a maga valóságában. Nem baj! – vallotta. Ő a modern olimpiai játékok atyjának, Pierre de Coubertinnek tulajdonított mondást tartja a magáénak: „nem a győzelem a fontos, hanem a részvétel”. Két éve a nyári olimpián taekwondóban méretkezett meg. És talán a következő megnyitóünnepségen is feltűnik majd fényesre olajozott, csupasz felsőteste, amint büszkén viszi Tonga nemzeti zászlaját. Mint mondta, akkor majd úszásban próbál versenyjogot szerezni. Na, de legyen elég! Mármint a magam részéről. Túlságosan elkalandoztam, hagyjuk Pitát és a társait. Szorítsunk inkább Zoltánnak és a tavasz többi hírnökének! A dús havú karácsonyok, szilveszterek, sízős, szánkós vakációk amúgy is szép téli regévé változnak, ha tájainkat az utóbbi esztendők időjárási tendenciái uralják továbbra is.
