Nem babra ment a játék. Amúgy röpködtek a százas, ezres ajánlatok! Euróban persze. A műtárgy-kereskedelem igazi világa ma már csak ilyen.
Nem babra ment a játék. Amúgy röpködtek a százas, ezres ajánlatok! Euróban persze. A műtárgy-kereskedelem igazi világa ma már csak ilyen. Nálunk is, még ha mindeddig valójában nem is kóstolhattunk bele. Múlt csütörtökön este kaphattunk belőle ízelítőt a marosvásárhelyi Kultúrpalotában. Illetve inkább jó adagot, órákon át jutott belőle mindenkinek, akiben volt iránta kellő érdeklődés és kitartás. Premier volt ez a Tükörteremben, aligha zajlott még ilyen szép helyen aukció az országban. Ámbár ezt a kijelentést némi lokálpatrióta elfogultság is mondatja velem. Tény viszont, hogy mondén esemény ez, mindenütt igyekeznek különleges helyszínen megrendezni. Bukarestben, amely a tekintélyes árverés szokott helye, az Athénée Palace Hilton látta vendégül a mostani licitet. Ezzel azt is jeleztem, az aukció egyszerre két színhelyen keltett izgalmakat, az élő közvetítésben összekapcsolt licitálást itt is, ott is egy-egy rutinos kikiáltó vezette, és nem csak a két teremben jelenlevők jelezhették vásárlási szándékukat, telefonon, interneten is folyamatosan érkeztek az ajánlatok, sőt írásban is be lehetett jelentkezni. Szóval minden úgy történt, ahogy a filmekből ismerjük. Annyi különbséggel, hogy Vásárhelyen több lehetett a kuriózumkedvelő, kíváncsiskodó, mint a vásárolni óhajtó műgyűjtő. Bár ez sem biztos, sokan nem fedik fel ilyenkor az igazi szándékaikat. Bevallom, én előzetesen azt hittem, Vásárhely mint szegény város az árverésen messze elmarad majd a gazdag fővárosiak mögött. Tévedtem. Itt is van pénz, kérem! Az est első nagy tételét is a tükörtermi licit hozta meg. 24000 euró egy Andreescu-képért.
A bukaresti Artmark műkereskedőház volt a rendezvény kezdeményezője. Őszi aukcióját a román művészet nagy mestereinek Top 100-as felvonultatásaként hirdette meg. A festmények között jeles magyar alkotók művei is szerepeltek. Előzetesen a Kultúrpalota előcsarnokában lehetett megcsodálni a képeket, csupa rangos, kiváló alkotást. A kikiáltási árral együtt, természetesen. Gyengébb idegzetűeknek azt jobb volt figyelmen kívül hagyni. Elegáns katalógus is felmutatta a felhozatalt. Fontos, hogy az Artmark az árverést jótékony jelleggel ruházta fel. Kedvezményekkel ösztönözte a vásárlókat, azt a szándékot támogatva ezáltal, hogy adományozással a múzeumi, képtári műgyűjteményeket gazdagíthassák. A Maros Megyei Múzeum azzal, hogy a Tükörteremben pompás otthont adott az eseménynek, máris jelentős műkinccsel gyarapodott: megkapta Albrecht Dürer egyik nagybecsű képét, a Szent Jeromost cellájában ábrázoló metszetet. Soós Zoltán igazgatótól megtudhattuk, hogy más jelentős művek megszerzése is kilátásban van a közeljövőben. A liciten ők maguk nyerték el 15.000 eurós végső ajánlatukkal az iskolateremtő mester, a nagybányai művésztelep alapító tagja, Hollósy Simon Az ablaknál című festményét. Ez is, akárcsak Ion Andreescu műve, amelynek megszerzését nagylelkű támogatóknak köszönhetik, rövidesen a képtár állandó kiállításait fogja gyarapítani. A Dürer-metszet a várban jövőre nyitandó, XVII. századi városházi emlékszobába kerül majd. Az ilyen jellegű újdonságokról is idejében tájékoztatják a közönséget.
Bőséges kínálatról beszélhetünk az aukció kapcsán, közel másfél száz műről. A klasszikus és modern román festészet, sőt néhány mai kiválóság értékes munkáit szemelhették ki a műgyűjtők, s mint említettem, több meghatározó honi magyar festő képeit is. Aztán az döntött, kinek meddig bírta a zsebe. Nem kelt el mindenik alkotás, de nagyobb az a hányad, amelyik új gazdára talált. Volt, akit a szenvedély lendített előre az árverésen, volt, akiket az ígéretes befektetés vágya vezérelt. A valóban jó festményekben fial a pénz, mondják. Ezen az aukción legdrágábbnak egy Nicolae Grigorescu-festmény bizonyult. Ötvenezer eurót fizettek érte. Látványos felfutást produkált Adrian Ghenie Tűzfészek című képe. A legkeresettebb mai fiatal román festőnek tavaly Londonban a Christie’s licitálásán közel 8 millióért vették meg az egyik kompozícióját, ez a munkája hétezer eurós kikiáltási árról indult. „Csak” negyvenezerig jutott. Az eredeti árnak majdnem a hatszorosát adta érte a mostani pályázó. Indulásból legmagasabbra Ziffer Sándor egyik nagy kompozícióját, illetve Nicolae Tonitza egy portréját taksálták: 60–90.000 euró között. Ezúttal nem leltek vevőre. De hát lesznek még bőven aukciók a továbbiakban. Hátha ez a mostani Vásárhelyen is megpendíti egy kicsit a műtárgypiacot. Jó lenne, ha a mai, itteni alkotóinkra is nagyobb figyelem összpontosulna ekképpen.
