Hollandiában mindenki volt. Szinte szó szerint értendő. Kilencven után. A gazdálkodók, mert mintagazdaságot mentek látni és valamit tanulni.
Hollandiában mindenki volt. Szinte szó szerint értendő. Kilencven után. A gazdálkodók, mert mintagazdaságot mentek látni és valamit tanulni. A tehenészek ugyanebbe a kategóriába tartoznak. A turisták, világjárók, kimozdított notórius otthonülők, mert az ország amúgy is útba esik Nyugat-Európa (újra)felfeldezése kapcsán. A demokraták, mert meg kellett végre tekinteni egy demokratikus országmodellt. A reformátusok, mert reformátusok, teológusok hatványozottan. Ezenkívül testvértelepülési kapcsolatok révén iskolák/egyetemek/színházak hívták meg egymást. Ösztöndíjak. Ösztönös vonzalom. Férjhezmenetelek és nősülések, kalandvágyás és drogok iránti, immár nem titkolt vonzalom stb.
Aztán alábbhagyott az érdeklődés, de megnőtt a munkavállalók száma. Aki nem bírta az iramot és a szorgalmat, az hamar belátta, Hollandiában nem neki terem a sajt/tulipán meg az eurócent.
E sorok írója húsz évvel ezelőtt járt utoljára Tulipánföldön. Minden esetben turistaként, ugyanis a fentebb felsorolt rétegek/csoportok közül jóformán egyikbe sem illik bele. (Magánügy, magánszemély, magánvélemény.)
Mindenkinek van kerékpárja. A kerékpármegőrzők zsúfoltak, ki vannak becsületesen tömve bringákkal. (Egy összecsukható kerékpár ára 1200 euró körül kerekezik.) Az emberek jól és gyorsan robogó vonatokon közlekednek. Nem szégyen és nem túl nagy költség vonaton utazni. A szerelvények 15 percenként indulnak Intercity és Sprinter (gyorsvonat) változatban. Mindenhová el lehet érni. Ahol leszáll a dolgozó, ott kerékpárra pattan és elkarikázik a munkahelyére vagy haza. Intenzív a gyalogosforgalom. Biciklitolvajok voltak és vannak. Az autók száma, nyüzsgése, agressziója, gőgje a városokban kevéssé jelentős. Jó a tömegközlekedés. Általános kártyarendszerben működik az ország. A megvásárolható és feltölthető kártyákkal – érvényesítés után – bármire felülhetsz. (Kivéve taxik. Itt – pl. Leidenben – a török maffia uralja a bérautópályát-piacot.
Tízeurós éjszakai fuvarért fel sem emelik nehéz török hátfertályukat.) Autóbuszokon felszállás elöl, chipkártya-érvényesítés, leszállás hátul, kártyával kijelentkezés. Különben ketyeg a pénznyelő, és a legközelebbi kártyaérintéskor derül ki, hogy nincs elég a kártyinkán, és akkor mehetsz a csatornába úszni. (Gyönyörű őszi békalencse fedte zöld csatornák a nyugalmas kisvárosokban. Velencével ellentétben Hollandiában nincs csatornaszag. Hogy csinálják? Rejtély.)
Kisvárosokban jártunk. Történelmi hangzásúakban. Egyetemiekben, sajtvárosokban. Leiden és Utrecht, Delft és Haarlem (nem tudom, ha a New York-i hasonnevű városnegyeddel testvérvárosi kapcsolatot ápolnak), Gouda (ejtsd Háuda) és Hága, amelyek nem is olyan kisvárosok, Amszterdamban, ahol egy teljes napot töltöttünk a Rijksmuseumban vagyis a nemzeti királyi képtárban. Persze mást is megnéztünk. (A hamiskás mosolyoknak nincs létjogosultságuk, a kirakatos rimákra most nem került sor. Azt 1969-ben vagy 1987-ben bámultuk meg. Hiába, az idő gyorsan elszáll felettünk.)
A tengerparton vasárnapi tömeg. Napozás, sörözés, vízben taposás. Séta, családi program. Kevesen fürödtek, többen szélvitorláztak. Van élet.
Az óvárosok építészetére természetesen a vörös téglás házfalak jellemzők, de amit mi a legjellegzetesebb németalföldi 16-17. századi építészetnek tartunk, azt a 19. század végén és a 20. elején tudatosan művelték. A szecesszió náluk az utánzásban merült ki elsősorban. Vagy az újjáépítésben az ükatyák stílusában. Ettől olyan egységesek és megkapóak a városképek. (A tömbházak ott is ugyanolyan rondák vagy szerények. Egyetlen különbség: továbbra is szeretik a nagy ablakokat fehér keretben és a széles párkányokat, amelyekre minden család kiteszi saját ízlése szerint a közmegtekintésre szánt totemállatkákat.)
A delfti porcelán továbbra is kék-fehér, az ország élén király és királyné áll, a király neve Vilmos-Sándor (címeinek felsorolásától el kell tekintenünk, mert szétfeszíti az adott keretet), felesége Maxima Zorreguieta Cerruti argentin származású volt befektetési tanácsadó. A házaspárnak három leánya született, akik közül az egyik a trón várományosa. Eszerint a 21. századi Hollandiában az uralkodó királynők (Vilma, Beatrix) sorozata bizonyos idejű megszakítás után folytatódik majd.
A hágai (Den Haag) pályaudvar várójában egy zongora áll. Bárki nekieshet. Mégis inkább a dzsesszzenészek végeznek odalent ujjgyakorlatokat. Közben a vonatok olykor késnek. Még Hollandiában is.
