Sikertörténetként próbálta eladni a közvéleménynek a pénzügyminiszter, hogy szerdán hárommilliárd euró értékben bocsátott ki államkötvényt a nemzetközi piacra az általa vezetett tárca. Ahhoz képest, hogy az év elején volt olyan alkalom, amikor a kutyának sem kellett román államkötvény, tényleg van pozitívuma a dolognak. De ha a költségoldalát is megnézzük az ügynek, sötétre árnyalódik a kép. Mint ahogy a bukás is siker, csak ellentétes előjelű.
Az államkötvényekért kapott pénzt az idei költségvetési hiány, valamint korábban felvett hitelek kamatterheinek és részleteinek fedezésére fordítják. Jócskán lesz még szükség pénzre az idei deficit kigazdálkodásához, hiszen ha jók az állami költségvetés adatai, akkor mintegy 70 milliárd lejt kell szereznie a minisztériumnak csak az idei büdzsé kipótlására. Úgyhogy nyomtatnak még államkötvényt, és reménykednek benne, hogy kereslet is lesz rá, legalább olyan, mint a szerdán kibocsátottakra.
A dolog árnyoldala, hogy a szerdai román államkötvényeket már csupán magasabb kamattal sikerült jegyezni annál, mint amekkoráért mostanában Görögország jut ilyen forrásból hitelhez. Amikor feltették az ezt firtató kérdést a nem a szakértelembe beleőszült tárcavezetőnek, ez nagy igazságot mondott, kifejtvén, hogy minden országnak megvan a maga besorolása. És hozzátette, meg kell nézni azt is, hogy mekkora kamatra kölcsönöztek a görögök régebben, és mekkorára mostanság. Így igaz, csakhogy ha az adatokon túlmenően folyamatként is értékeljük a két országnak adott hitelek kamatváltozásait, akkor azt látjuk, hogy a csődből épp csak kikecmergett, de még bőven a bóvli kategóriában jegyzett görögök ma már olcsóbban kapnak kölcsönt, mint mi, akiknél állítólag dübörög a gazdaság, és díszlépésben menetelünk a jólétbe. A nemzetközi piacon – és nem csak – a hitelek kamatai azt is jelzik, hogy a potenciális adósjelöltben mennyire bízik a hitelező. Minél kevésbé, annál magasabb kamattal, vagyis drágábban adja a kölcsönt, hiszen annál nagyobb a kockázata annak, hogy az adós nem fog törleszteni. A kamatszintek alakulása minden politikai szózatnál beszédesebben fejti ki, hogy mennyire bízik a nemzetközi pénzpiac ebben a kormányban és gazdaságpolitikájában, illetve végső soron a román gazdaságban. Most már kevésbé, mint a csőd szinonimájaként is számontartható görögökben. És ennek a legrosszabb része az, hogy az emiatt egyre drágábbá váló kölcsönök törlesztése során évtizedekig fizetjük majd ennek a kormánynak a balekségeit.
