2020. április 10., péntek

Hiteles tájékoztatás, közösségformáló vélemények

Marosvásárhely

Egyre divatosabbá válik a festett tárgy

Úri és népi hímzásminták, templomi festett kazettás mennyezetek köszönnek vissza egyre gyakrabban a frissen festett, üde színekkel és bensőnkből előtörő vonalakkal megörökített tárgyakon. Régi és új lakásokban, irodákban és templomokban egyaránt ékes díszek. Görcsösen szorongó kezekből múlttá és jelenné szelídült jelképek.

Két nyárádmenti nő – életkorban és földrajzilag nem a legközelebbiek, de ugyanaz a szenvedély vezette mindkettőjüket közös alkotótérbe. A válaszúti Kallós Zoltán Alapítvány továbbképzőin és művészeti táboraiban kezdték tudatosan művelni a bensőből már korábban előtörő vonalak és formák rajzolgatását. Alig egy éve tanulják, s máris azt vallja mindkettőjük: életük része a bútorfestés. Meghatározó volt számukra az, amit Válaszúton a Hagyományok Háza által támogatott kézművestáborokban kaptak.

Fotó: Facebook.com/Kallós Zoltán Alapítvány


Az égbolt és templommennyezet csillagaival

A székelyvajai László-Fábián Júlia tanítónő ritkábban, inkább csak felkérésre készít apróbb festett fatárgyakat, ládikókat ajándékként, de arról álmodik, hogy egyszer lesz annyi ideje, hogy korlátlanul festegethessen. Áradozva fejti ki, mennyire megnyugtató számára a bútorfestés, és milyen csodálatos, amikor szeme előtt és keze alatt kivirágzik egy tárgy. Első darabjait népdalvetélkedőre készült ajándéktárgyakként festette meg, majd pedagógusként részt vett egy válaszúti továbbképzőn, ott találkozott a bútorfestéssel. Egy éve beiratkozott egy többrészes válaszúti képzésre, ahol már torockói, kalotaszegi, kőrösfői, makói motívumokat és templomi kazettát is festett. Kevesen tudják, hogy a Nyárádmentén is vannak szép templomi kazettás mennyezetek, valamint azt, hogy a vidéknek is volt egy 17. századi mestere, aki a nyárádszentmártoni és a szentgericei untárius templomok kazettás mennyezetét megfestette. 

A tanítónő csak hagyományos motívumokat használ a bútorfestésben, szeret a templomi kazetták díszítővilágából ihletődni, de gyűjtött már nyárádmenti hímzésmintákat is, ebből jött rá, mennyit merített a bútorfestés a hímzésmintákból, illetve hogy mennyi elemet átvettünk egykor az úri hímzésből is. Nem titkolt vágya, hogy a faluban vezetett népdalkör mellett egyszer bútorfestést és hímzést is oktathasson a felnőtteknek.

Első kazettája mesterré tette

A jobbágytelki Bakó Mónika gyerekkora óta vonzódik a rajzeszközökhöz, sokat rajzolt, s még középiskolás korában is – nem tudatosan – ceruzákkal és színezőeszközökkel babrált – ismerte el lapunknak. Egyszer a maga szórakoztatására egy darab deszkára virágot festett, ezzel lenyűgözve férjét, aki folyton bátorította, hogy lásson neki a bútorfestésnek. Az ecset fogását, kezelését internetes kisfilmekből tanulta meg, és annyira megtetszett neki a festegetés, hogy egy éve feladta a munkahelyét, és hozzálátott a bútorfestéshez. Sokat mérlegelt, amíg megtette ezt a merész lépést. Beiratkozott a válaszúti bútorfestő tanfolyamokra, júliusban pedig már Békéscsabán vett részt egy alkotótáborban, ahol a lőkösházi templom számára készültek festett kazetták. Ekkor készítette el élete első ilyen jellegű munkáját: egy hetet dolgozott rajta, de annyira sikeresen, hogy az ősz folyamán a Hagyományok Háza felkérésére zsűriző Népi Iparművészeti Bírálóbizottság azonnal Hagyományos Mesterremek elismerésben részesítette az alkotást, olyan minősítésben, amelyet mások csak évek munkájával érnek el. 

Azóta is szorgalmasan dolgozik, hiszen ez a megélhetési forrása is. Apró tárgyaktól a lócáig sokféle tárgyat megfest, amelyeket azelőtt tudatosan válogatva vásárol meg, majd hetekig-hónapokig dolgozik rajtuk. Vásárokban is megfordul alkotásaival, de a leginkább rendelésre fest: karácsony előtt például akkora volumenű munkát kapott, hogy csak nagy áldozatok árán tudott vele elkészülni. 

Csak népi motívumokat használ, de nem csupán a hat-nyolc hagyományos színt, hanem az új, élénk árnyalatokat is, hiszen egyre többen szeretnék ezeket a festett tárgyakat hazavinni modern lakásaikba is, így összhangot kell teremteni a színvilágban. Emellett folyamatosan tanul, de ezt nem öncélúan teszi, hanem másokkal is szeretné megosztani ismereteit. Az ősz folyamán kis bemutatót szervezett egy iskolai csoportnak, és ez annyira lenyűgözte az apróságokat, hogy néhány nap múlva azon vette észre magát: pedagógusok ülik körül, és lesik tőle a bútorfestés első fortélyait.

Ha tehetné, egyetlen segítséget kérne csupán az állami hivataloktól: szétválasztani az igazi kézműves értékeket a számítógéppel tervezett, így megfestett tárgyaktól. Hihetetlen, hogy mi mindennel kereskednek az emberek ma a kézműves címszó alatt – ebben várna támogatást, az igaz értékek, a kézzel készített, festett tárgyak népszerűsítését.