A burgonyabogár és a kukoricafehérítő bogár megjelenése

A növényevő rovarok egy vagy több gazdanövényhez kapcsoltan fejlődnek, ezért adott növényfajok, növénytársulások léte határozza meg elterjedésüket. Ehhez kapcsolódik a globális növénytermesztés egyik visszatérő kritikus jelensége, a rovarinvázió.

A rovarok a legnépesebb szárazföldi állatcsoport, fajszámuk meghaladja az egymilliót, sok faj még ismeretlen. Életterük változatos, adaptációs képességük magas fokú. Ez annak is tulajdonítható, hogy nagy a genetikai változatosságuk, biodiverzitásuk, szaporodóképességük, ennek megfelelően az ellenálló képességük is nagyon erős. A növényevő rovarok egy vagy több gazdanövényhez kapcsoltan fejlődnek, ezért adott növényfajok, növénytársulások léte határozza meg elterjedésüket. Ehhez kapcsolódik a globális növénytermesztés egyik visszatérő kritikus jelensége, a rovarinvázió. Amerika felfedezése jelentős fordulat a világtörténelemben.

Ennek kihatása kereskedelmi vonatkozásban volt és maradt a legszámottevőbb. Köztudott, hogy sok jelentős kultúrnövényünk – mint a burgonya, paradicsom, kukorica – eredete az amerikai kontinenshez fűződik. A növények behozatala magában hordozta a sajátos rovar kártevők behozatalának, megjelenésének potenciális veszélyét, és mint tapasztaljuk, ez be is következett. A rovar kártevő–gazdanövény kapcsolatrendszer tökéletesen kialakult. Példaként két esetet ismertetnék. Az egyik régi történet.

A burgonyabogarat (Leptinotarsa decemlineata) (1. fotó) népiesen még kolorádóbogárnak is nevezzük. Ez a megnevezés eredetére vonatkozik, ugyanis 1824-ben Thomas Say gyűjtötte be először az észak-amerikai Colorado állam Sziklás-hegységének vidékéről. 1879-ben már elterjedt Észak-Amerika keleti partvidékén is a burgonyaültetvényeken. 1876-ban egy Texas államból érkező hajóval került Liverpool kikötőjébe. 1901-ben okozta az első járványt Angliában, Tilbury vidékén. Kiirtására a termőföldeket felégették. Angliában nagyon szigorú ellenőrzés alatt áll, az egyetlen ország, ahol nem jelezték napjainkban. 1922-ben Franciaországban (Bordeaux) járványszerűen elszaporodott, nem tudták megfékezni és innen elterjedve 30 év alatt meghódította egész Európát. A második világháborúban a repülőgépekkel való terményszállítás jelentősen elősegítette elterjedését. Magyarországon 1947-ben Héderváron jelzik először, ahol ma már bronzszobrot is állítottak neki. Romániában 1949-ben jelenik meg. A lárva (2. fotó) és a kifejlett állat egyaránt károsít. Kártétele a burgonyában 100%-os, a tojásgyümölcsben (vinetában ) 80%-os, a paradicsomban 20%-os is lehet. Természetes gazdanövénye eredeti helyén, Amerikában egy vadburgonyafaj (Solanum rostratum). Kozmopolita faj, mindenhol megjelent, ahol a burgonyát termesztik. Terjedési sebessége nagyon nagy. A kifejlett rovar a szél segítségével akár napi 60 km-t is képes megtenni. Vegyszerekkel védekeznek ellene, természetes ellensége nincs.

A burgonyabogár tápnövénye, a burgonya Dél-Amerikából származik, Brazília, Peru és Chile területeiről. Több mint 400 évvel ezelőtt az inkák termesztett növénye volt. A spanyolok hozták be először Európába az 1450-es években. Később az angolok is felfedezik, szállítják. Kezdetben Angliában, Írországban vált termesztett növénnyé. A XVI. században dísznövényként termesztik, a XVII. századtól válik élelmiszernövénnyé. Napjainkban az egyik legfontosabb közkedvelt, értékes élelmiszernövény lett.

A második eset igencsak új, de annál veszélyesebb következményekkel járt.

A kukoricafehérítő bogarat (Diabrotica virgifera virgifera ), (3. fotó) 1868-ban Le Conte írta le először, szintén Colorado államban, és ma jelképesen az „1 milliárd dolláros bogár” nevet viseli. Az amerikai The Dow Chemical Company jelentése szerint ugyanis évi 1 milliárd dolláros veszteséget okoz, melyből 800 millió dollárt a termésben, 200 millió dollárt a védekezési költségek révén. Európában 1992-ben a belgrádi repülőtér melletti mezőn fogták el az első egyedeket és 2003-ig (11 év alatt) elterjedt egész Közép-Európában. Az OEPP adatai szerint a kártevő elterjedése a következő sorrendet mutatja országonként: Szerbia (1992), Horvátország (1995), Magyarország (1995), Románia (1996), Bosznia-Hercegovina (1997), Bulgária (1998), Olaszország (1999), Svájc (2000), Szlovákia (2000), Ukrajna (2001), Szlovákia (2000), Ukrajna (2001), Franciaország (2002), Ausztria (2002), Csehország (2002), Anglia (2003), Hollandia (2003), Belgium (2003), Spanyolország (2003).

A kukoricafehérítő bogár kártétele elérheti a 80%-ot. A kifejlett rovar kezdetben a levelekkel táplálkozik, jellegzetes hosszanti rágásfolyosókat rág a levélerek mentén. Később a levelek megsárgulnak és elhalnak. A kukorica virágzásakor a porzóselymet és a pollent fogyasztja, néha a fiatal, tejes terméseket is lerágja (4. fotó). A lárvák a kukorica gyökerét rágják, ettől a növény jellegzetesen „ hattyúnyak” alakban meggörbül, eldől. A kukoricát érintő rovarinvázió terjedése megállíthatatlan. Vegyszerekkel irtják, ami nagyon költséges, természetes ellensége nincs. Európában már 400.000 ha területet érint, Romániában több mint 20 megyében jelezték kártételét.

A kukoricát (Zea mays) a spanyolok hozták be Európába az 1490-es években. A XV. századtól termesztett növény. A kukoricaültetvények elterjedése a növény hektáronkénti nagyobb terméshozamával magyarázható a búzával, rozzsal és árpával szemben. Napjainkban az egész világon elterjedt alapvető kultúrnövény. Az Amerikai Egyesült Államokban 125.000 hektáron termesztik.

* Az írás a szerző doktorátusi dolgozatának része, melynek címe: Faunisztikai felmérés a Maros felső medencéjében.

Dr. Bálint István biológus