Bolyai János és a Magyar Tudós Társaság (MTA)

Bizonyára az olvasók is felfigyeltek arra, hogy az 1825-ben alapított Magyar Tudományos Akadémia (MTA), akkori megnevezés szerint a Magyar Tudós Társaság születésének 200. évfordulójára számtalan értékes rendezvényt, megemlékező tudományos konferenciát rendeztek, és a határokon kívüli tudományos műhelyeknek is egy-egy napot biztosítottak a bemutatkozásra, illetve emlékező konferenciákra. Így külön napot kapott az EME (Erdélyi Múzeum-Egyesület), a Babeș–Bolyai Egyetem, a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem (mostani megnevezés szerint G. E. Palade Orvosi, Gyógyszerészeti, Tudomány- és Technológiai Egyetem), a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem, a felvidéki Selye János Egyetem, a kárpátaljai II. Rákóczi Ferenc Főiskola stb. 

Az EME azt vállalta, hogy bemutatja a néhai MTA-tagokat (csak a néhaiakat, az élőket nem). Én a Kiss Elemért bemutató pannóhoz járulhattam hozzá, és az EME igyekszik, hogy az MTA minden elhunyt rendes- és levelező tagjáról ismertetőt készítsen.

Marosvásárhely viszonylag sok kiváló rendes, illetve levelező MTA-taggal büszkélkedhet, így megemlítem Bolyai Farkast, id. Szász Károlyt, Dósa Eleket, Péterfi Károlyt, Köteles Sámuelt, Engel Józsefet, Jakab Ödönt, Teleki Domokost, Viola Józsefet, Vályi Gyulát, Deák Farkast, Kelemen Lajost, György Lajost stb.

Sajnos csak a legkiválóbb, leghíresebb tudós maradt ki az MTA tagjai sorából, és ez Bolyai János! Az MTA-nak igen nagy mulasztása, hogy minden idők legnagyobb magyar matematikusa, Bolyai János sohasem lett a Magyar Tudós Társaság (az MTA) tagja. Bolyai János matematikai alkotása mai napig meghatározó, de máig sem sikerült teljesen megismerni, feldolgozni és megérteni a nemeuklideszi geometriát.

Vajon mi az oka, hogy nem lett a Tudós Társaság tagja, amikor Bolyai János A tér tudományához képest sokkal szerényebb tudományos művel már beválasztották az alkotókat az MTA tagjainak sorába? Erre sokféle (és erőltetett) magyarázat is adható. Például az, hogy latinul írta A tér tudományát (Scientia Spatii), és nem magyarul, vagy az, hogy nem voltak jó barátai, akik beajánlották volna stb. Én azt hiszem, akkor tapintunk a dolog lényegére, ha bevalljuk, hogy azért nem lett a MTA tagja, mert messze megelőzte a korát. Sütő Andrással együtt mondhatjuk: Jaj annak, aki gyorsabban tanítja az emberiséget, mint ahogy az tanulni képes!

Egy nagyon szemléletes példával szeretném megmagyarázni Bolyai János alkotásának újszerűségét. És a példát a nemeuklideszi geometria egyik legnagyobb világhírű matematikusától, Victor Pambucciantól, az Arizonai Állami Egyetem geometriaprofesszorától hallottam: Bolyai János alkotása olyan, mintha egy biedermeier festészeti kiállításon kitettünk volna egy Picasso-képet. Engedjék meg, hogy ezt illusztráljam is. Bolyai Farkast lerajzoló és lefestő tanítványának, Szabó Jánosnak egyik legszebb képe mellé helyeztük Picasso szerelmének (Marie-Thérèse Walter) arcképét! Ebben a környezetben Picasso értelmezhetetlen. Ugyanígy fogadta volna a művészetkedvelő és szakértő közönség az 1830-as években, ha Párizsban a romantika, vagy Közép-Európában a biedermeier korszak alkotásai közé bekeveredik egy Picasso-festmény. Nos, a tudományban így fogadták a nemeuklideszi geometriát!

Gauss ezt tudta is! És félt is a beóciaiak1 kiabálásától, ahogy fogalmazott. Ilyen körülmények között hogyan is várhattuk volna el a Magyar Tudós Társaságtól, hogy tagjai felismerjék Bolyai János zsenialitását?!

Szóval ezek tények, de az utókor számára szomorú tény, hogy Bolyai János nem lett az MTA tagja, és most is kimaradt a tudósokat bemutató pannókról. Bolyai Jánosnak is nagyon fájt, hogy nem lett a Magyar Tudós Társaság tagja. Ő figyelemmel követte a korabeli újságokból az újonnan megválasztott tagok tevékenységét, és néhányra tett is észrevételeket a kézirataiban. Tudnunk kell, hogy Bolyai Jánosnak nem voltak igaz, megértő barátai, ezért a leghűségesebb barátja a papír volt, szinte minden érzését, meglátását, véleményét papírra vetette. Katolikus fejjel azt mondom, hogy még a tévedéseit, bűneit is meggyónta hűséges társának, az írásnak és a papírnak. Bolyai János kézirataira hivatkozva állíthatjuk, hogy igenis a fontosabb MTA-tagokról tett egy-két észrevételt. És írásom talán legfontosabb célja, hogy igazoljam ezt az állításom. Bolyai János igazi tudós alkat volt, lényegre törő, aki legértékesebb észrevételeit papírra vetette.

Kezdjem Kőrösi Csoma Sándorral, mert csak az ő alkotása mérhető össze Bolyai János alkotása értékével. Szerencsére Kőrösi Csoma Sándort a Tudós Társaság 1833-ban tagjai sorába választotta, köszönhetően Széchenyi Istvánnak. És Bolyai János nagyra is értékelte Csomát, mert Kőrösi Csoma Sándor tibeti nyelvtana és szótára szerencsére korán bekerült a Teleki-tékába. Így Bolyai János belenézett, beleolvasott a szótárba és a nyelvtanba, kézirataiban több helyen is idézi Csoma Sándort.

„Meg jegyzem ezáltal, hogy az Afrikai helységek, hegyek, folyamok ’s népek nevei is, mint a’ kelet-indhoniak is, bár az utóbbi sina beljében (éjszaki részében) már a’ híres nyelv hősünk Kőrösi vélte vagy hitte vagy gyanította a’ magyarok származása helyét, ’s tán éppen a’ mahdzsu vagy mandzsuk az ottani rokonaink.”2

A sina beljében Bolyai János olvasatában azt jelenti, hogy Kína belsejében, és tudott dolog, hogy Kőrösi Kínába indult, mikor útközben nagyon megbetegedett, és Darzsilingben elhunyt. A kelet-indhoniak kelet-indiaiakat jelenti. A részlet csak egy gondolatfoszlány, de jól érthető, és igen pontos információ az 1840-es években Kőrösi Csomáról. Ne olvassunk ki pejoratív felhangot abból, hogy Kőrösit „híres nyelv hősünknek” titulálja Bolyai János. Nála a hős valódi értelmet kap, a szó nemes jelentésében. Ő maga azt írja például a matematikáról, hogy „hőn és hősön szeretett tanom”.

Kőrösi Csoma Sándorral egy időben, 1833-ban választották be a Tudós Társaság közé id. Szász Károlyt. Szász Károlynak is nagy tisztelője volt gróf Széchenyi István, de báró Eötvös József is értékelte tevékenységét. Szász Károlyt a jogi osztályba vették be, és ezzel Bolyai János is egyetérthetett. Amiért ő megharagudott id. Szász Károly volt barátjára, annak az alapja egy pletyka, amire az apja hívta fel a figyelmét, nevezetesen, hogy amikor Szász Károly meglátogatta Gausst, és Gauss érdeklődött a Bolyaiak után, akkor Szász Károly azt mondta volna Gaussnak, hogy a nemeuklideszi geometriát ketten Bolyai Jánossal közösen alkották!

Itt pontosítanom kell, hogy amikor Bécsben Bolyai János még kadét volt a hadmérnöki akadémián, és Szász Károly a Teleki család kísérőjeként a bécsi műegyetemen előadásokat hallgatott, akkor vasárnap délutánonként a két jófejű matematikus – Bolyai János és Szász Károly – vitatkoztak a párhuzamossági posztulátumról. És egymásnak, mint két romantikus ifjú, azt az ígéretet tették, hogy ha valamelyiknek is sikerülne bebizonyítani a párhuzamossági posztulátumot, tehát ha az tétel lenne és nem axióma, akkor az érdem közös legyen. De amint tudjuk, nem ez történt, mert Euklidész ebben is tökéletes munkát végzett, amikor az axiómák közé sorolta a párhuzamosságot! És csak annak tagadása során kapunk egy „új, más világot”.

Tehát Szász Károllyal közösen még a bizonyítás lehetőségéről vitatkoztak, és fel sem merült annak lehetősége, hogy annak tagadása esetén kapnának egy nemeuklideszi világot! Hallgassuk meg Bolyai János véleményét: „Szász Károly miért ellenezte a német Kurzer Grundiss3 kiadását? Tán a Lobatsewski és Appendix közötti pár-vonalért. De fölhíva érzem magam az állítmányra: azt ketten csináltuk volt már régen ki’ halála után is megismételni azt, mit életében is régen kimondottam… mert én tőle semmit sem tanultam; igaz ugyan, hogy beszéltünk (tulajdonképen én mondván azt legelőbb) hogy ha a’ XI. Axioma nem igaz: úgy a körhatár, vagy ha tetszik circulus rad egy görbe uniformis vonal in plano; vagyis, hogy ha annak egyenességét meg lehetne mutatni: úgy a XI. Axioma meg volna mutatva…”4

Következik egy hosszú elbeszélése annak, hogy az életben még hol és mikor találkoztak, de sohasem mondta neki Szász, hogy közösen alkották meg a nemeuklideszi geometriát. Majd így folytatja: „És ha itt léte alatt magát hozzám lealázta volna: mindenkor kész lettem volna teljes fölvilágosítást és kielégitést adni: s úgy tudom ez az igazság útja, nyíltan értekezni és mindkét felet kihallgatni: nem pedig hallatlanul hát megett bitorolni szerzői czimet, mintha azért, hogy fölteszem Gauss-val egyszer kétszer vagy bárhányszor is beszéltem, azt állitani, hogy ketten irtuk a Disqu. Arit. S Gaussnál is hiába locsogott olyasmit, mert okos ember az ilyesmit nem hiszi…”5

1 Beócia az ókori Görögország egy tartománya, az athéniak hangoskodó, élvhajhász és buta  embereknek tartották, akik Spárta mellett tettek hitet.

2  BJ 843/1v. (Bolyai János kéziratai Teleki-Bolyai Könyvtár)

3  1851 Kurzer Grundriss eines Versuchs. Marosvásárhely, Ref. koll. Ny. 

4 FODOR Ernő (szerk.): Bolyai János élete és műve. Bukarest: Állami Tudományos Könyv-kiadó, 1953.p. 40.

5 STÄCKEL Pál: Bolyai Farkas és Bolyai János geometriai vizsgálatai. I. Rész: A két Bolyai élete és művei. Ford. Rados Ignác. Bp.: Magyar Tudományos Akadémia, 1914. pp.. 78–79.