Az asztrológus üzenetei
2013-12-04 14:57:00
- Tóth Sándor
A Nyilas jegyében lépegetünk lassan, de biztosan. Tapossuk a decembert, az asztrológiai és csillagászati ősz utolsó suhintását. Mert hát a reggeli hőmérséklet hajlamos összehúzni testünket, meggörbíteni a gerincünket.
Mottó: A tér és idő rabjai,
az öröklét remetéi
vagyunk. Minden kétség fölött:
őrlődünk két pólus között.
Kedves Olvasók!
A Nyilas jegyében lépegetünk lassan, de biztosan. Tapossuk a decembert, az asztrológiai és csillagászati ősz utolsó suhintását. Mert hát a reggeli hőmérséklet hajlamos összehúzni testünket, meggörbíteni a gerincünket.
Az advent időszaka is most van. Várakozunk az „eljövetelre”, az isteni gyermek megszületésére. Ez a téli napfordulókor történik, akkor, amikor a leghosszabb az éjszaka. Mert akkor van leginkább szükség a fényre, amikor a legnagyobb a sötétség. Az igazságot semmi más nem világíthatja meg, csak a szellem fénye.
A gyermek Jézus „jászolban fekszik, barmok közt nyugszik”, mert talán az egyszerű emberek könnyebben megérzik a csodát. A háromkirályok: Gáspár, Menyhért és Boldizsár hosszú utat tesznek meg, hogy ajándékaikat átadhassák, és láthassák a kisdedet. Milyen okkult tudás birtokosai lehettek ők, akik ki tudták számolni a Megváltó születésének idejét és helyét?
Nem szeretnék ünneprontó lenni, de történelmi és csillagászati adatok alapján Jézus i.e. 6-ban született. Az a dátum, amit a mostani világ karácsonyként ünnepel, nem más, mint az első niceai zsinat döntése 325-ből. Ugyanitt határozták el azt is, hogy húsvét ünnepe minden évben a tavaszi napéjegyenlőséget követő telihold utáni első vasárnapkor legyen. És ez így van azóta is, 1688 éve.
A vallás és a hit a Jupiter szimbólumrendszeréhez tartozik. A Jupiter pedig a Nyilas jegy uralkodó bolygója. A Nyilas tehát a hit embere. Az ő hite mindenekfelett. És bizony a hitről lehet jókat vitatkozni. Ez elkezdődött az ókereszténységben, majd folytatódott a középkorban, az újkorról nem is szólva, és bizony a kereszténység szétszakadásához vezetett. Vajon ki birtokolja az igazságot? Melyik a jó és a rossz vallás? A hinduizmus? Az iszlám? A kereszténység? A zsidó vallás? Vagy netán a buddhizmus, amelyik tulajdonképpen nem is vallás? A szekták? A különféle szerzetesrendek? Paradoxonnak tűnik, de maradjunk annyiban, hogy Isten tudja.
Szerintem minden út Istenhez vezet. És akkor minden út jó. Mert, ha mindannyian teremtmények vagyunk, akkor nemcsak anyagi formánk van, hanem valamink van ezen kívül, belül vagy felül, kinek-kinek tetszése szerint. Halhatatlan isteni lények vagyunk, beleragadva a sűrű masszába és megvakítva a káprázat visszfényétől. Az ébredés lehetőségén üldögélünk, és nem látjuk az erdőt, mert egy öles tölgyfa eltakarja. Utolsó esélyként a halálkapun való áthaladás az, amely felébresztheti az álmodozót.
Melyik a helyes hit? Ki a hiteles? Akiben hisznek? Aki hisz magában? Szerintem a hitelesség csak egy hosszú szellemi fejlődés végeredménye lehet. Hiteles az, aki helyesen gondolkozik, helyesen beszél és helyesen cselekszik. Vagy csak azt teszi, amit mond, és csak azt mondja, amit gondol. És így kiemeltük, megszabadítottuk a gondolatot, beszédet és megnyilvánulást saját minőségétől. Mert ez utóbbit mindannyian eldönthetjük. A fehér vagy a fekete lóra pattanunk, hogy madártávlatból kentauroknak tűnhessünk?
A sötétség a fény hiánya. Fordítva nem igaz. De azt rebesgetik, hogy a sötétség retteg a fénytől. Minden, ami élet, a fény felé tör. Tudattalanul ezért szeretjük a napfényt, és ezért vágyjuk annyira decemberben. És várjuk a kis Jézust, átvitt értelemben a szellemi újjászületésünk, a privát metanoiánk (megtérésünk) lehetőségét.
Vigyázzanak egymásra!
