2024. july 1., Monday

Hiteles tájékoztatás, közösségformáló vélemények

Marosvásárhely

Aritmetikából elégtelen

A „mi” brüsszeli emberünk (Graham Greene kiküldöttjét a helyzet faramucisága folytán visszarendeltük Havannából Európába), annak irodavezetője és a képlékeny stréberhajlamú 3T trojka sokadszorra feltalálta a spanyolviaszt.

A „mi” brüsszeli emberünk (Graham Greene kiküldöttjét a helyzet faramucisága folytán visszarendeltük Havannából Európába), annak irodavezetője és a képlékeny stréberhajlamú 3T trojka sokadszorra feltalálta a spanyolviaszt. Ha olykor szunnyadozó memóriánkat egzercíroztatjuk, időnként rájövünk, hogy a „mi” birtokos jelző körüli idézőjeleket akár fel is oldozhatnánk, hisz valamikor mindhárman a nagy közös ernyő alól surrantak ki ukmukfukk, ahol kiválasztottaknak járó friss kenyérrel etette őket megsüvegelendő közméltóság-viselőkként a gondos, tulipántermelőként magának tekintélyt, politikai notorietást kivívó szüle. Jobb lábbal dobbantottak, hát a jobboldal képviselőiként tetszelegnek, és cserben hagyott néhány százezernyi nemzettársukra – iszonyú számbeli kisebbségük dacára – rápingálták, alantas lázító szándékkal, a posztkommunista jelzőt. Hollófekete graffiti irónnal. Gyámszülő rögtön akadt, hiszen a sajnálatos kontinentális hitelvesztésben lévő, demográfiailag szemlátomást zsugorodó anyaország magát „Sza-badságharcosnak” kikiáltó vezetése számára a „ha nem csurran, cseppen” elv alapján mindenkor jól jön egy kis határokon túlról jövő segítség. Ha sátrát bontva személyesen tántorog ki, ha levélben küldi célba voksát. Bár gyámok és gyámolítottak jelszótárában egyaránt vezető helyet foglal el „a szülőföldön való megmaradás”-t célzó, lélekhez szóló lozinka, az évtizedenként egyszer megejtett népszámlálások inkább az üzenet populizmusát, mint annak mobilizáló hatását tükrözik. Erről a témáról egyelőre ennyit, s ha jól leszünk, no meg, ha jók lesztek, egy következő irományban erről bővebben is elmélkednék majd.

De most a választási kampányt felvezető uborkaszezonnak egyáltalán nem nevezhető időszakban mások a prioritások. Mivel a nemzeti válogatottat megtervező, Egervári Sanyi bá színvonaltalanságát is alulmúló (pedig az sem semmi!) szövetségi kapitány terve dugába dőlt, leltárt kell készíteni az arzenálokban, hadrendbe kell állítani a küzdőfeleket. Az ország törvényhozásában való jelenlét a cél. A helyhatósági választásokon a pillanatnyi realitásoknak megfelelő, kielégítő teljesítményt nyújtó RMDSZ, nyitottságát bizonyítandó nem zárkózott el tékozló fiainak felkarolásától, de az önérzetes alternatívok, bár a nemzeti minimum szintjén elképzeléseik nem térnek el a szövetség programjától, nem álltak kötélnek. Mindenikük ragaszkodik a saját logójához, a szó eredeti és átvitt értelmében is. S nosza, az érvényben lévő választási törvény bugyraiból néppárti „testvéreink” előhalászták az alternatív küszöb adta törékeny esélyt, amely szerint az 1953-as angol–magyar labdarúgó-mérkőzés végeredményét 59 esztendő után megismételve (3-6, vagyis 3 szenátori és 6 képviselői hely begyűjtése) halálos csapást mérhetnek a területi autonómiát ádázul ellenző többségi padtársainkra. És ezzel a huszárvágással a Tisztelt Házban maguknak már némi régiséget és tekintélyt kivívó RMDSZ esélyeit sem rontják. Szenvedjenek meg őkelméék is a maguk 5 százalékáért. Mondják ők. Tettetett naivság luciferi csomagolásban. Mert nyilvánvaló, hogy a wembleyi ráadás lefaricskál majd a szükséges percentekből. Sebaj, a 6/3-as csomagolás „a szövetségeseknek” is könnyen összejön. És mindjárt két magyar párt is beülhet a parlamentbe. Két olyan entitás, amely a „boldog békeidőkben” sem tudott egymással szót érteni, sehogy sem találták meg a közös nevezőt. A „nagy amfiteátrumban” majd egymás nyakába borulhatunk. Kit zavar az, hogy kétszer 6/3-as kiszerelésben (összvissz 18 fő) mentelmi jogot szerzett nemzettársaink egyik napról a másikra 13 helyet szabadítanak fel a bársonyszékekből (ti. jelenleg a két házban 31 mandátummal rendelkezünk). Második osztályos unokám aritmetikai felmérőiben is degradálólag hat egy hasonló nehézségű feladat.

Az idősebbik szakadár (MPP) berkeiben egyelőre még nagy a bizonytalanság. A fő éceszgébert mentorai behúzatták a holtvágányra, hadd kotyvassza ott néhány eszmetársával együtt az össznemzeti stratégiát. A hazájában bukásra ítélt politikus mérhetetlen hiúsága kielégíttetett, egyik fél lábával Ofenpesten állva, a másikkal Udvarhelyen balanszírozva kiókumulálja majd Kárpát-medencei teendőinket. Ha új vezérük is rálépne az alternatív küszöbre, tovább lehet majd összeadni-kivonni és a már fennebb említett nyolcéves Piti garantáltan kihozná a végeredményt. Kárunkra természetesen. De mivel nem szeretném ártatlanul bűnbaknak kihozni a kis csibészt, rábízom józanul és felelősen gondolkodó nemzettársaimra a racionális döntést. A gyerek zökkenőmentes előmeneteléért, profi pedagógusként, jómagam kezeskedem. Önjelölt közbenjárók kérem, kerüljenek. Vállalják csak önmagukra a buktát. Amit még júniusban, a pótvizsgában bízva, szemérmetlenül elmulasztottak.

Ez a weboldal sütiket használ

A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt: Adatvédelmi tájékoztató