A rendszerváltást követően immár a harmadik nyugdíjtörvényt fogadja el a parlament.
A kormány még augusztus elején közvitára bocsátotta a törvénytervezetet. A kormány a törvénytervezet megindoklásában többek közt kifejezte azon szándékát, hogy az eddigi nyugdíjkiszámolási méltánytalanságokat felszámolja, a legalább három gyermeket szülő és azokat felnevelő anyáknak 6 évvel korábbi nyugdíjazási lehetőséget nyújt, az előzetes nyugdíjazásnál eltörli a nyugdíjlevonást, sőt lehetőséget ad az előzetes nyugdíjazás és a rokkantnyugdíjazás idején is a munkavállalásra, a túlélő házastársat a saját nyugdíja mellett az elhalálozott házastárs nyugdíjának 25%-át kitevő segélyben részesíti.
A szakszervezetek is megszólaltak, nemtetszésüket fejezve ki, hogy a kormány nem konzultált velük. Többek között azt kifogásolták, hogy nem számítják biztosítási időnek azt az időszakot, amelyre a munkáltató nem utalja át a nyugdíjpénztárnak a munkavállalótól társadalombiztosítási járulék címen levont összegeket. Továbbá azt is nehezményezték, hogy az új nyugdíjszámítás szerint az alkalmazottak 65 százaléka minimális nyugdíjjal fog nyugdíjba vonulni. Szóvá tették, hogy a törvény azon nők helyzetét sem fogja megkönnyíteni, akik legalább 3 gyermeket szültek és neveltek fel, mert a korkedvezményes nyugdíjazásuk azzal jár, hogy kevesebb nyugdíjat fognak kapni. Azzal sem értettek egyet, hogy az évi nyugdíjpont csak az inflációs ráta függvényében fog nőni, eltekintve a korábbi gyakorlattól, amely figyelembe vette az átlagbér emelkedését is.
A nyugdíjasok érdekvédelmi szervezeteit inkább a nyugdíjpont értékének növelési lehetőségei foglalkoztatták.
Érdekes módon a szakszervezeteket nem foglalkoztatta, de a kormány is hallgatott egy olyan problémáról, amelyet végül is az RMDSZ vetett fel a képviselőházi vitán. A törvénytervezet az eddigi összes nyugdíjtörvényekkel szemben (beleértve a rendszerváltás előttieket is) lényeges módosítást ír elő a rokkantsági, más szóval betegnyugdíjra vonatkozóan. Precedens nélküli módon eltörlik azt az észszerű előírást, miszerint a munkabalesetből és szakmai betegségből eredő munkaképesség-változás esetén a rokkantnyugdíjazásnál nem volt feltétel a szolgálati idő, más szóval biztosítási idő, mert ha valaki dolgozott, az első naptól biztosítási jogokban részesült. Ebben a helyzetben voltak a szakmai gyakorlatot teljesítő tanulók, inasok és egyetemisták is. A törvénytervezet szerint ezután csak az a munkabalesetet szenvedett, vagy munkahelyen megbetegedett munkavállaló részesülhet valamely rokkantsági fokozatú nyugdíjban, aki legalább 15 év biztosítási idővel rendelkezik. Ez sehol másutt nincs így. Információim szerint a kormány az RMDSZ kifogásaira azt a választ adta, hogy szabályozni fogják ezt a kérdést is, oly módon, hogy akinek nincs 15 év biztosítási ideje, munkaképtelensége egész idejére szociális segélyben fog részesülni. Ami természetesen sokkal kevesebb, mint a rokkantsági nyugdíj, és amit elég rendszertelenül növelnek.
A munkahelyen kívüli balesetből vagy szokványos megbetegedésből eredő rokkantság esetén eddig is árnyaltabb volt a helyzet. A rokkantsági nyugdíra való jogosultságot az életkor függvényében előírt biztosítási idő arányában állapították meg. Így 20 éves korig elégséges volt csupán 1 év biztosítási idő, az életkor növekedésével viszont már nagyobb biztosítási időszak szükségeltetett. 2012-ben az alkotmánybíróság alkotmányellenesnek minősítette a korhatári feltételt, ezért a továbbiakban, függetlenül az életkortól, az előírt biztosítási idő megléte tette lehetővé a rokkantnyugdíjazást. Ez eléggé nagy zavart okozott, sajnos az említett alkotmánybírósági hibás döntés, ami kötelező, számos furcsa helyzetet produkált. Kétségkívül változtatni kellett rajta. És adott volt más országok példája. Például Magyarországon a rokkantságot megelőző 5 évben legalább 3 év biztosítási időt kell megvalósítani. És így tovább, a rokkantságot megelőző 10 évben legalább 7 év biztosítási idő, vagy a rokkantságot megelőző 15 évben legalább 10 év biztosítási idő kell legyen. Más országokban a szükséges biztosítási idő a rokkantság arányában van meghatározva. Svédországban 10%-os rokkantság esetén 22 év biztosítási idő, Olaszországban 66%-os rokkantság esetén 5 év biztosítási idő, Görögországban 100%-os rokkantság esetén 2 év biztosítási idő szükségeltetik. A napokban elfogandandó nyugdíjtörvény drasztikus változtatást vezet be ezzel a legkevesebb 15 év biztosítási idővel. Az RMDSZ jelezte, hogy nem szavazza meg a törvényt ebben a formában. Az RMDSZ szavazata nélkül viszont nem megy át a törvény.
Kerekes Károly
