Ahogy egy zsűritag látta

Az idén az anyagi bizonytalanság következtében többször az a hír is járta, hogy egyáltalán nem lesz filmes seregszemle.

Szelíd teremtés… A rendezői díjas Mundruczó Kornél filmje

Maratoni futás!

Miközben Magyarország lélegzetvisszafojtva várta, hogy ki nyeri a Való Világot, a tévés csatornák Wolf Kati-lázban égnek. Csendben, szerényen megtartották a 42. Magyar Filmszemlét. Szokatlan időben, májusban. Szokás szerint az eseményt január végén, február elején szervezték. Az idén az anyagi bizonytalanság következtében többször az a hír is járta, hogy egyáltalán nem lesz filmes seregszemle. Végül is a Magyar Mozgókép Közalapítvány – saját bevallása szerint emberfeletti erőfeszítéssel – megtartotta a szemlét. Az esemény előtt kiderült, hogy a magyar film évek óta legnagyobb sikerének számító berlini nagydíjas Tarr Béla Torinói ló című filmje nem kerül vetítésre. A Népszabadságban Tarr így nyilatkozik: mivel májusban lesz pont egy éve annak, hogy a magyar filmszakma leállt, ennek 'megünneplésében' nem szeretnének részt venni. Hozzátéve, távolmaradásukkal az el nem készült filmek alkotóival, a kifizetetlen és munka nélkül maradt filmszakmai dolgozókkal, a bedőlt és csőd szélén álló produkciós cégekkel, a bezárt vagy bezárás előtt álló mozikkal vállalnak szolidaritást. Mások azt mondják, hogy levetítik Tarr filmjét, de csak majd a 2012-es szemlén. Felröppentek olyan hírek is, hogy még az sem biztos, hogy lesz jövőre fesztivál. Szőcs Géza, a kultúráért felelős államtitkár, aki a szemle végére érkezett meg, ezt cáfolta. A számos nyilatkozat között nagyon nehéz boldogulni. Olaj volt a tűzre az események előtt Andy G. Vajna kinevezése a magyar film kormánybiztosává. A magyar filmes szakma nagy része nehezen fogadja el az enyhén szólva kétes esztétikai ízléssel rendelkező, valamikori híres amerikai producert, aki többször magas lóról alázta meg a magyarországi filmeseket. Több milliárd forintról (közpénz) rendelkezik, mindenféle pályázat, versenyvizsga, előzetes koncepció nélkül. A filmesek szerint a politika súlyosan beavatkozik szakmai kérdésekbe. Ma Magyarországon politikai kérdés az is, hogy az ember a Duna melyik partján sétál. Sajnos a Filmszemle egyes filmjeire és a vetítések közötti szünetekre is a politika volt a jellemző.

Az elmúlt évek során több mint tizenöt alkalommal voltam jelen a fesztiválon, de ennyire ünnepietlen hangulat nem volt soha. A helyszínek az Uránia Nemzeti Filmszínház, a Corvin és a Puskin mozik voltak, illetve a Gödör Kulturális Központ. Lehet, ez a fizikai térben való szétszórás volt az oka, lehet, csak rosszkor voltam rossz helyen, de tény, hogy a fesztivál főhelyén, az Urániában egyszer sem volt telt ház, és a hiányzó filmesek listája nagyobb volt, mint a jelenlevőké. A szokásos külföldi vendégek listája is foghíjas volt. A nagyon olcsó (500 forintos) jegyek ellenére volt olyan vetítés, amin húsznál is kevesebben
„szorongtak” a több száz férőhelyes moziban. Érződött, hogy a kultúrpolitika jelenlegi csinálói bagatellizálni akarták az eseményt, ezért a közszolgálati médiacsatornák is nagyon visszafogottan tudósítottak az eseményről. Régebben a Duna TV naponta többször jelentkezett a helyszínről, mostanra megelégedett azzal, hogy nyitásnál és zárásnál előfordultak… A szemle alatt futótűzként terjedt a hír, hogy a szervező MMA-nál a nyitás napján megjelentek a végrehajtók és elkezdték a foglalást. Az MMA a filmes élet meghatározója volt az elmúlt évtizedekben, pályázatokat írt ki, és az ott nyert pénzekből készültek el a magyar filmek. Igen ám, csakhogy az alapítvány hatalmas adósságot halmozott fel, mivel sok filmes nem tartotta be a szerződésekben vállalt feladatokat. A politika úgy döntött, hogy felszámolja az intézményt. Ez kb. olyan, mintha lenne egy tömbház, ahol pár lakó nem fizeti rendesen a fogyasztást, erre a tulajdonos lebontja az egészet. Érthetetlen, illetve érthetetlen lenne, ha nem gondolnánk arra a tényre, hogy több mint egy éve az alapítvány elnököt választott, a két jelölt egyike Kőrösi Zoltán neves író, a Magyar Rádió irodalmi osztályának volt vezetője, a másik jelölt Andy G. Vajna. A szakma Kőrösit választotta. Több mint egy év után a felszámoló felszámolja az MMA-t, Vajna osztja a pénzt.

Ilyen előzmények súlyos nyomással nehezedtek az ünnepre. A megnyitón a kultúráért is felelő Réthelyi Miklós elrebegte a számára megírt beszédet. Kínos viaskodás volt, de az üzenet lejött. A beszéd Gothár Péter Megáll az idő című filmjére volt kihegyezve. Abból hangoztak el idézetek. A film 1963-ban játszódik, és az 1956-os események megtorlásáról szól, a kádári diktatúra kezdeteiről… Díjazták Bara Margit valamikori kolozsvári színésznőt. Sajnos, a művésznő nem lehetett jelen az ünnepségen, évek óta visszavonultan él. Férje, az elismerés alkalmával, aktuálpolitikai kérdéseket taglalt, ami igen rossz szájízt keltett a jelenlevőkben. A megnyitó színvonalát Nemes Gyula Negatív magyar filmtörténet című alkotása hivatott emelni. Kevés sikerrel. A 47 perces dokumentumfilm az el nem készült magyar filmekről próbált szólni. Sajnos a szerző sem tudta, mit akar elmesélni, így a foghíjas nézőtér egyre jobban kiürült.

Annak idején talán az 1993-as esztendőben voltam először a szemlén. Akkoriban még a nagykörúton tartották a Művész moziban. Majd költözött a szemle évről évre, egyik helyről a másikra. Annak idején minden filmet versenybe neveztek. Magyarországon rang volt szemlés filmnek, netán szemledíjas filmnek lenni. Mára az esemény elvesztette a patináját. Senkit nem érdekel forgalmazás szempontjából, hogy díjazott-e a film vagy sem. A legnézettebb magyar film, a Dögkeselyű, rendezte András Ferenc (1982), főszerepben Cserhalmi György, elérte a 7 millió nézőt a mozikban, ma az Üvegtigris3 pár százezres nézőtábora számít a listavezetőnek. A film és a ráépülő események mára sokat veszítettek fontosságukból. Az idei szemlére 11 alkotást neveztek. Versenyen kívül 10 film volt látható. Innen is látszik, hogy az alkotóknak nem fontos a verseny.

A zsűri az idén nemzetközi volt, és mégis magyarul beszélgettek. Elnök Cserhalmi György, a mai magyar filmszínészet koronázatlan királya. Több mint száz magyar és más országbeli filmekben játszott. Tagok voltak még Vivi Drăgan Vasile, a román operatőri iskola egyik legkiválóbbja, számos magyar film fényképésze, Tatiana Dimitrova, a prágai Magyar Intézet vezetője, Urbán András, a szabadkai Kosztolányi Dezső Színház rendezője és ezen sorok írója. Sok vita nem volt közöttünk, az egész zsűrizés maximum egy órát tartott. A 11 filmből igazából csak négy-ötről lehetett érdemben beszélni. A legtöbb díjat Mundruczó Kornél: Szelíd teremtés – Frankenstein terv című filmje vitte el. A legjobb rendezés, a legjobb operatőr és a legjobb vágás díját is ez a film vitte el. A film egyszerre realista és szimbolista. Valós tárgyakkal, épületekkel hoz létre egy kitalált világot, amiben mindennek másodlagos jelentése van. A karácsonyfa nem csak az, aminek látszik, a hó nem csak a télre jellemző díszletelem stb. Folyamatosan zavarba ejti a nézőt, állandóan gondolkodásra készteti, és ugyanakkor olyan érzelmi skálán játszik, ami már-már mámorba kerget. Kiváló képi nyelvet hoz létre a rendező és kiválóan alakít, mert a film egyik főszerepét is Mundruczó játssza. Nem lehet és nem szabad mesélni róla, ez az a film, amit látni kell. A szemle nagydíja a Pál Adrienn, Kocsis Ágnes közel kétórás mozija. Ebben egy női Buddhával ismerkedhetünk meg a szó képletes értelmében. Fodor Piroska egy kövér nővér, aki érzéketlenül, unottan végzi a munkáját, idős betegekkel és üres szívvel huppan be a műszak után férje mellé az ágyba. Egy napon beutalnak egy kómában lévő idős hölgyet. Neve Pál Adrienn. Piroskának eszébe jut, hogy több mint húsz éve az elemiben volt neki egy osztálytársnője, akit nagyon kedvelt és annak is Pál Adrienn volt a neve. Elindul a nyomozás a régi barátnő után. Sok év távlatából mindenki másképp emlékszik Pál Adriennre, akire végül a főszereplőnk nem talál rá. A rendező eközben a reális történeten keresztül eszébe juttatja a nézőnek, hogy mindegyikünknek volt, van „Pál Adriennje”, vagyis egy régi történetünk, személyünk, aki nagyon hiányzik és meg szeretnénk találni, de már késő. Kiváló képi világ jellemző a filmre, de dramaturgiailag, szorosabb szerkesztés sokat segített volna rajta. A rendező, Kocsis Ágnes a Friss levegő filmjével tűnt fel a tavaly, és egy év után sikerült újra jó filmet produkálnia, olyat, amit a zsűri és a nézők is a legjobbnak láttak. Érdemes a nevét megjegyezni.

(Folytatjuk)