Az éppen december 6-án, 1935-ben született Bertók László Decemberével indítom karácsony hava második hetét. Kedves Olvasóm, természettudomány-történeti eseményeket meg néprajzi érdekességeket kínálva noszogatlak egy kis sétára – emlékek erdején-mezején.
Myrai Szent Miklós a keleti egyház egyik fő szentje, a gyermekek Mikulása, Télapója, Karácsony Apója.
Ma minden bizonnyal ő a legnépszerűbb, legismertebb szent az egész világon – írja Jankovics Marcell Jelkép-kalendáriumában. De (…) a kis-ázsiai Myra püspökének (†350 körül) igaz arcát a Mikulás vattaszakálla eltakarja, azonosítását a köréje nőtt legendabokrok lehetetlenné teszik. Így aztán 1968-ban ő is a naptárból száműzendő szentek listájára került.
Id. Pieter Brueghel: Téli táj korcsolyázókkal és madárcsapdával
Ám közkedveltsége okán helyi tiszteletét megengedte a katolikus egyház.
Kultusza a bizánci, majd a kopt egyházban bontakozott ki a VI. században. Temetése emléknapját december 6-án ülik. Ereklyéi Kr. u. 1087-ben Bariba kerültek. Így vált e nap a Mikulás-várás egyetemes ünnepévé.
A keleti egyháznak máig ő a legtiszteltebb szentje – olvasom Bálint Sándor Ünnepi kalendáriumában. – Népszerűségben később csak Páduai Szent Antal fogható hozzá.
Miklós a házasság és anyaság oltalmazója, a gyermekek barátja.
Georg Schreiber szerint ünnepe mintegy a karácsony vigíliája és előjátéka. Ünnepének hagyományai később összemosódtak a karácsonyi ünnepkör szokás- és hiedelemvilágával.
Szent Miklós az évszázadok múltával patrónusa lett a gabonakereskedőknek és a pékeknek, vászonszövőknek, borkereskedőknek, ügyvédeknek, patikusoknak és olajárusoknak, halászoknak és vízimolnároknak, hídépítőknek, raboknak és zarándokoknak, eladólányoknak és diákoknak…
Szent Miklós kultusza hazánkban még a XVI. században is igen elterjedt volt. Számos helynév, templom, oltár, képzőművészeti alkotás bizonyítja ezt – tárja elénk Dömötör Tekla a Naptári ünnepekben. – Miklós napja az európai középkori alakoskodás egyik jelentős dátuma volt.
Egy 1785-ből származó csepregi tilalom szerint „Minekutána ősi időktől fogva tapasztaltatott, hogy némelyek a lakosok közül a Szent Miklós püspök napja előtt való estvéli vagy éjszakai időben különféle öltözetekben és álarcokban járnak házról házra, s a gyenge gyermekeket is helyes elmével ellenkező, ijesztő, csúfos figurákkal rettegtetik, keményen meghagyatik, hogy senki a lakosok közül úgy gyermekeinek mint alattvalóinak ezentúl meg ne bátorkodjék engedni Szent Miklós előtti este az ily színes öltözetekben való járást.”
Pedig a jó Miklós püspök, akit – nem is tudom, miért kell nekünk magyaroknak a tótos „Mikulás” néven emlegetnünk, annyit mindenesetre megérdemelne, hogy ne tévesszék egészen össze a kíséretében járó, de eredetileg vele semmi kapcsolatban sem álló krampusszal – morfondíroz így Folklór-kalendáriumában Katona Lajos. – Emezt csak a középkori szellemű pedagógia adta a gyermekek barátja és oltalmazója mellé, hogy a jóságos szent oldalán, aki a jó gyermekeket megjutalmazza, legyen mindjárt egy rideg porkoláb is a gonoszok megbüntetésére.(…) Egyike ez a pogány vallásrendszerek ama bukott nagyságainak, akik szerény inkognitójuk álarca alatt tudtak maguknak helyet szorítani a kereszténység keretében.
Maradjon csak hatodika a cipőbe csempészett ajándékok napja, a jégvirágos reggelek öröme, mindenféle ördögös ijesztgetések nélkül.
Ez nem virág az ablakon,
nem furcsán megszőtt cifraság,
mit téli mesének álmodott
az éji őrangyal-világ; –
ez nehéz függöny az ablakon,
megfagyott zord páncéllemez, –
vagy talán az édesanya
fehér köténye is ilyen lehet,
mikor eltakarja
szemünk elől a rémeket.
A Befagyott ablakokat 1943-ban írta Kabós Éva. A maroslekencei nemesi családból származó költőnő műveit a II. világháború után indexre tették. Csak 1989-es fordulat után jelenhettek meg újra költeményei.
Áthallásos sorai ma is figyelmeztetnek: Szent Miklós és az őrző angyalok mellett a mában is ijeszteget(het)nek krampuszok, háborúk ördögfiai, álszent prikulicsok.
December 6-án, 1805-ben született Entz Ferenc orvos, szőlész, kertész. 1825-től Pesten folytatta orvosi tanulmányait, amelyeket 1831-ben Bécsben fejezett be. 1848-ig uradalmi orvos, a szabadságharcban honvéd főorvos volt. Már ekkor különös érdeklődéssel foglalkozott a kertészettel és szőlészettel. Tapasztalatait a 15 kötetes Kertészeti Füzetekben közölte. E munkája méltó utódja 200 éves elődének, Lippai János Posoni kertjének. Nagy érdeme a hazai kertészeti szaknyelv kialakítása, erre épül a mai kertészeti szaknyelv is. Pesten 1853-ban létrehozta az első önálló hazai kertészképző intézményt. 1870-től szerkesztette a Borászati Füzeteket, amelyet 1874-től Borászati Lapok címmel adnak ki.
Decemberi hajnal fehér paripáira várva
177 évvel ezelőtt született az 1872-ben indult osztrák-magyar északi-sarki expedíció orvosa, Kepes Gyula. (Éppen egy évszázaddal ezelőtt halt meg.) A felfedezőút mára szinte feledésbe merült. Érdemes azonban beleolvasni a hajóorvos naplójába:
Szép tervekkel, merész reményekkel hagytuk el július 14-én, 1872-ben az éjféli nap gyönyörű ragyogása mellette, a Tromsoe-i kikötőt. Tudva levő dolog, hogy az Expeditiónak tulajdonképi czélja vala, az éjszakkeleti átmenetelt megkísérteni. (…) sokan azon hiú reménynyel kecsegtettük magunkat, hátha mégis sikerülend a Behringi szorost elérni; azt azonban bizton reméltük, hogy Cseljuszkim fokig előhatolunk, – ami már magában véve is ritka eredmény lett volna…
Csakhamar a Tegetthoff expedíciós hajó a jég fogságába került.
(…) a hajó sűrűn fekvő jégzaj közé jutott, a mely eleintén némiképpen még szét vala oszolva, hanem negyedóráról negyedórára hajónk közelében sűrűbb és sűrűbb lőn, oly annyira, hogy 2 óra múlva a hajó tökéletesen be volt kerítve, és mozdulatlanul feküdt. Mi minden bú és gond nélkül mentünk az éji nyugalomra, azt hívén, hogy a mint a jég bekerített, úgy ismét szét fog oszlani. De a ’Tegetthoff’ azon percz óta rabja és martaléka lőn a hatalmas jégnek, elveszté akaratát.
372 napig sodródtak észak felé. Így pillantották meg 1873. augusztus 31-én az északi szélesség 80. fokán túl az északi félteke legészakibb szárazulatát. De a szigetcsoport partjainak közelébe csak két hónappal később jutottak; akkor nevezték el a szigetcsoportot Ferenc Józsefről – a nyugati nagy sziget ma is Zichy névét viseli. Második sarkvidéki telüket a sziget közelében töltötték, jobbára elejtett jegesmedvéket ettek, skorbut és egérinvázió gyötörte őket. Kepesnek köszönhetően a skorbut nem szedett áldozatokat. Hanem 1874 májusának végén a jég roppantotta hajót sorsára kellett hagyni. Így veszett oda Kepes állat- és növénygyűjteménye is. A legszükségesebb felszerelést, élelmet szánokra rakva a jégmezőn dél felé indultak; magukkal cipeltek három, sítalppal ellátott csónakot is. Három hónapi küszködés után érték el a Novaja Zemljától északra húzódó nyílt tengert, és csónakba szállva a szigethez eveztek. 1874. augusztus 24-én találkoztak végre egy orosz bálnavadász hajóval. Megmenekültek. Hazatérve a felfedezőket hősként ünnepelték. Már 1874. október 19-én Kepes előadást tartott a Magyar Földtani Társaságban. A csaknem állandóan jéggel borított szigetcsoport nem lett Ausztria-Magyarország része; 1926-ban annektálta a Szovjetunió, ma Oroszországhoz tartozik. Itt működik a világ legészakibb meteorológiai állomása, és 2009 óta az Orosz Sarkvidéki Nemzeti Park része.
1865. december 11-én, negyven évvel a Magyar Tudományos Akadémia megalapítása után, avatták fel az MTA palotáját. Az 1858-ig Magyar Tudós Társaság nevet viselő intézmény alapszabálya Pestet jelölte meg székhelyül. Sokáig nagygyűléseit a Nemzeti Múzeum dísztermében rendezte. Dessewffy Emil elnöksége alatt épült fel a palota. Az 1861-ben kiírt építési pályázatot a német August Stüler, Berlin több múzeumának tervezője nyerte meg; az építkezést Ybl Miklós és Szkalnitzky Antal vezette. Az épület kétemeletes, kora eklektikus-reneszánsz stílusú, homlokzatát Newton, Rafael, Galilei, Descartes, Leibnitz szobrai díszítik – Emil Wolf berlini szobrász alkotásai. A nagyterem Lotz Károly később elkészült (1887-91) freskóival ékes. A főtitkári lakásba először Arany János költözött be, aki 1870–79 közöt volt főtitkár, de ezt követően is, haláláig ott lakott.
Hópihék, kavargó, pillanatnyi
emberi sorsok!
– Jékely Zoltán hét évtizedes Havazás-sóhaja éppen illő ide: pillanatnyi emberi sorsok a történelem nagy havazásában –
A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb
felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt:
Adatvédelmi
tájékoztató
