99 évvel ezelőtt, 1925-ben írta Dsida Jenő a Jövendő havak himnuszát. Az egész Kárpát-medencére néhány napja lehullott várakozásban indulok becserkészni a hónapváltó hétvégét.
Üdvözlégy, némaság,
melyben angyalos pihék szállingóznak
és feszül, lüktet százezer ujjongás
mint égfelé-tárt havas ág –
Üdvözlégy, puha némaság!
Üdvözlégy, sejtelem,
korcsolyázatlan jövendőnk vidéke,
messze-érző álmunk
szánkázik néha csendesen –
Üdvözlégy, szűzi sejtelem!
Üdvözlégy, Eljövő,
ki sáros, szürke, sivár világunknak
mondod, takarva bolyhos hermelinnel:
– Aludj, torony! Aludj, tető!
Üdvözlégy, titkos Eljövő!
Valami mélyről jövő, valami feledésbe vesző múltból üzen a költő a tiszta, néma sejtelmesség havával.
397 évvel ezelőtt, 1629. november 29-én született Essexben az az angol botanikus, John Ray, aki a történelemben elsőnek fordította a nyelvészek figyelmét a népnyelv tanulmányozása felé. 1674-ben adta ki A Collection of Words not Generally Used című szótárát, amely nem általánosságban használt tájszavak gyűjteménye. Lám, más nyelvekben is a növények mélyreható ismerete őrizte meg a tájszavak jó részét a feledéstől. Különben ő volt, aki megelőzte Carl Linnét a természeti dolgok tudományos osztályozásában.
November 30. Szent András apostol napja. Eleink a hónapot is róla nevezték el. Életrajzát az apokrif András cselekedetei (III. sz.) tartalmazza, és az Arany legenda szerzője költi újra. Térítő útján eljut a sztyepplakó szkíták közé is, őt tekintik a szkíták térítőjének. A „szittyák” már az ókorban nyilazó nép voltak, magukat a szarvas népének nevezték. Legfőbb istennőjüket az ógörögök Artemisszel azonosították.
igaz-e hogy a mi államalkotó népünket stop még maga szent andrás keresztelte volna meg stop – a szent atya ezredvégi ittjártakor nem cáfolta az itteni elöljárók határozott állítását stop – idéztem még hat évvel ezelőtt Kányádi Sándort. Az Eretnek táviratok pán Cogitónak odaátra Első sürgönyét most itt folytatom: az államalkotók ezen fölbuzdulva stop előbb csak a honi igények kielégítésére stop de nagy exportkilátások reményében stop megkezdték a gyermekkoromban csak a vasúti átjárók veszélyességére figyelmeztető stop de most eredeti hivatásuk stop gyakorlására szánt andráskeresztek sorozatgyártását stop
Aktualitását érezzük ma is mindennapjainkban…
November utolsó napja az eladó leányok napja is. Az advent küszöbe elé esik. Már a középkor kezdetén léphetett az egész nyugati keresztény világban valamely régebbi jelentős pogány nap helyébe mint a házasságorákulumoknak legjobban kedvező napok egyike. A szokások, melyek Európa majdnem minden keresztény népénél e naphoz fűződnek, lényegében ugyanazok.
A szerelmi varázs fölötte érdekes és adatokban roppant gazdag fejezetére utal a rendszeres kutatás – írja Katona Lajos Folklór-kalendáriumában. – Alapjuk ugyanis az a (…) kíváncsiság, amely (…) főleg a némbert jövendőbelije ki- és miléte iránt nyugtalanítja. (…) Az év ama nagyobb számú napjai közül, amelyek e kíváncsiság kielégítésére (…) mutatkoztak, egyik sem örvend nagyobb népszerűségnek, sőt talán akkorának sem, mint Szent András apostol és vértanú napja. (…) Hogy Szent Péternek e szintén halászmesterséget gyakorló s utóbb hittérítő útján a görögországi Pátréban keresztre feszített öccsét mi juttatta ehhez a házasságközvetítő szerephez: az még mindég kérdés tárgya.
Sötét, fagyos, hosszú éjszakákon derengő fénnyel biztató tiszta hó
November 30-án született 1764-ben Vályi K. András földrajztudós, a francia enciklopédista módszertan magyar alkalmazója a földrajztudományban. 1791-től haláláig a pesti egyetemen az akkor létesített magyar nyelv és irodalom tanszék tanára volt. Magyarországról készített, Budán 1796–99-ben megjelent leírásában – Magyarországnak leírása, (mellyben minden hazánkbéli vármegyék, városok, faluk, puszták; uradalmak, fábrikák, huták, hámorok, savanyu és orvosló vizek, fördőházak, nevezetesebb hegyek, barlangok, folyóvizek, tavak, szigetek, erdők, azoknak hollételek, földes urok, fekvések, történettyek, külömbféle termésbeli tulajdonságaik, a betüknek rengyek szerént feltállaltatnak – betűrendben ismerteti a fent nevezetteket. 1798-ban kiadta Magyarország térképét is. Csak élete utolsó éveiben utazta be az országot, meglátogatva a leírt városokat, várakat, s azokról rajzokat készített egy újrakiadás számára.
Vasárnap lépünk decemberbe. A rómaiak a hónap első napján emlékeztek meg köszönetnyilvánításképpen Bona Dea, azaz Fauna földistennőről – olvasom Jankovics Marcell Jelkép-kalendáriumában.
A kéklő félhomályban
Az örökmécs ragyog,
Mosolygón álmodoznak
A barokk angyalok.
Juhász Gyula Roratejának szövegét teszem ide.
A gyertyák rendre gyúlnak,
A minisztráns gyerek,
Mint bárány a mezőben
Csenget. Az árny dereng.
Hideg kövön anyókák
Térdelnek. Ifju pap
Magasba fölmutatja
Szelíden az Urat.
Derűs hit tűnt malasztját
Könnyezve keresem.
Ó gyönyörű gyerekség,
Ó boldog Betlehem!
Az első adventi vasárnap terítik meg az úrasztalát.
Az adventnek négyes tekintetét kell figyelembe venni. Először: Krisztus az, akinek eljöveteléről jövendöltek (… )az ószövetségi próféták; (…) Másodszor: Krisztus az, aki a prófétai jövendölések szerint (…) megérkezett karácsonykor. Harmadszor: Krisztus az, akit az állandó mában (…) naponta várni kell – írja Tőkés István a Hétköznapok – ünnepnapokban. – Negyedszer: Krisztus az, aki a maga idejében eljön ítélni eleveneket és holtakat.
Amikor a fák gyümölcsöt teremnek,
tudhatjátok, hogy közel van a nyár.
Tűzre dobhatsz, Kertész, mert nem terem meg
korcs ágaimon más, mint a halál?
Amikor jelek lepik el a mennyet,
álmunkból kelni itt az óra már.
De ha hozzám jössz, pedig megüzented,
angyalod mégis álomban talál.
– írja Rónay György Advent első vasárnapjában –
Meg akartál rajtam teremni, rossz fán;
Nem voltál rest naponta jönni hozzám.
Ajtóm bezártam. Ágam levetett.
Éjszakámból feléd fordítom orcám:
boríts be, Bőség! Irgalom, hajolj rám!
Szüless meg a szívemben, Szeretet!
December elseje Szent Eligius napja is. A franciaországi Noyon püspöke (†660 táján) patkolókovács, majd ékszerész és ötvös volt, mellesleg… a király tekintélyes tanácsadója. Urának halála után pappá szenteltette magát. Pogányokat térített. A beteg lovak patrónusa volt, de ennél is fontosabb, hogy a középkori Európában az aranymívesek védőszentje – írja Bálint Sándor Ünnepi kalendáriumában. A váci aranymívesek céhe az ő védelme alatt állt. Temesvár Eligius-templomáról a XIV. században történik említés. A kassai ötvöscéh pecsétjén (1476) Eligius domborított képe van, hasonlóképpen Buda, Besztercebánya, Eperjes középkori céhpecsétjein. Ő a védőszentje a kolozsvári ötvöscéhnek is.
(…) A szedett fa búsan állt magában
S kis madárhoz így szólt bánatában:
„Szállj le hozzám, szállj le hozzám,
Repkedő kicsiny madárkám,
Szállj le rám, szerelmem!
Látod, éltem milyen árva,
Télnek és a vésznek tárva;
(…) Szállj le, bár egy pillanatra;
Felvirúlok a tavaszra,
S lombom sátorában
Kéjre és örömre várlak,
És tied lesz a kicsiny lak,
Míg rajtam levél van!”
– Az 1800. december elsején született Vörösmarty Mihály A fa és a madár című verses meséjéből idézek.
Gyökerétől legfőbb sudaráig
A szegény, szedett fa reszket, fázik,
És hiába vár a kis madárra, –
Az tovább száll, boldogabb tanyára,
S melyet oly hőn esdekelve kére,
Hasztalan vár bájos énekére:
Száraz ágán, búsabban nevénél,
Dérporos hajával dermed a tél…
December 2-án, 1850-ben született Posewitz Tivadar orvos, geológus kutató. 1879-ben katonaorvos Holland Kelet-Indiában, ahol főként Borneó szigetén jelentős földtani-geológiai kutatásokat végzett. Erről 1889-ben Berlinben kiadott könyvében számolt be. Hazatérve 1887-től a Magyar Királyi Földtani Intézetben dolgozott. Legjelentősebb műve Petróleum és aszfalt Magyarországon, a máramarosi homokkő terület geológiai elemzése mellett szenvedélyesen kutatta a Tátra magyar és lengyel oldalát is.
December 3-án emlékezzünk meg az első magyarhoni tudós társaság megalakulásáról: e napon 1793-ban Bánffy György, Erdély kormányzójának védnöksége mellett elismerték az Erdélyi Magyar Nyelvmívelő Társaság felállítását Marosvásárhelyen, titoknoka Aranka György lett. A társaság tizenhárom esztendei működés után, 1806-ban szűnt meg a Habsburg-elnyomás okán.
Röppen a füst a kéménylyukon át:
szökik a borzas fürtű ördög,
ledéren kuncog, megpörög,
bukfencet vet,
s gomolyként szétoszol
a kalandos messziségben.
Bóbiskoló komondor, tanya hasal az úton.
S amott fáradt szemekkel
böngészi, betűzi a domb
a tar faágak ős-írásjeleit,
amit a tél görcsös ujjaival
az ég orgonakék
hártyájára rótt,
s e mondat mögé pontként odagurul
a lebukó nap aranykarikája.
Csillagot szór a hó,
s csengeti, csöngeti esti zenéjét
a ballagó, bundás december.
Vihar Béla Decemberével indulok havas útjain a télnek a következő heti találkozásunk felé.
Maradok kiváló tisztelettel.
Kelt 2024-ben, Szent András havának farkában
„Aludj, torony! Aludj, tető! Üdvözlégy, titkos Eljövő!”
A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb
felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt:
Adatvédelmi
tájékoztató
