Örömöt, könnyű álmot – ezen cím alatt jelent meg Demény Ottó verseskötete 1966-ban a Szépirodalmi Könyvkiadónál – kívánva érkezem szentestére a Téli erdőből, a csendes tisztaságával, szerénységével békességet sugárzó költő téli erdejéből.
Behavazott erdei út,
bodzák jeges kálváriája,
terhüktől roskadó fenyők,
csúcsukon szikrázó kereszt.
Tölgyek harsogó sóhaja
– meg nem roppanni semmiképp.
Lombjukba dárdaként hasít
a délelőtti sárga nap.
Micsoda kényszer volt, ami
a fülledt földre lenyomott?
Ez itt az ősi tisztaság,
fényimádásom temploma.
Borzongatóan szép kegyhelyem.
Mellemet – sóvárgó beteg –
a pompás égnek felfedem;
gyógyítsd meg, nagyon akarom!
Szinte anakronisztikusan, korunkban naivnak tűnő módon vágyik a szépség, a harmónia után. A már akkor nagybeteg költő szeretne hinni a Jó győzelmében, a Rossz világméretű legyőzésében.
Hisz semmi más, fáradt vagyok,
mint ősszel a bokrok, a fák.
Pusztítsd el bennem is a rosszat.
Tavaszig velük maradok.
Békességet karácsonyra.
A karácsonyolás, a karácsonyi ünneplés családi ünnep. Régente december 24-én, bővedeste lámpagyújtás után kezdődött, hisz a természeti népeknél, így hajdan a magyarságnál is a nap napnyugtával kezd és végez. A karácsonyi vacsora részint az ókori görög-római hagyományoknak, részint a germán, szláv napforduló ünnepi, a jövő termést biztosító nagy lakomájának kereszténnyé szelídült mása, de még századunkban is sokat megőrzött mágikus jellegéből.
Ételsora hagyományos, katolikus helyeken böjtös. Jellegzetes étele a hüvelyes, főleg bab, lencse, aztán a főtt vagy öntött tészta, végül a gyümölcs, leginkább alma, dió. Mindegyikükhöz hiedelem is fűződik. A bab, lencse pénzt hoz. A tészta, főleg a mákos, szerelmi jósláshoz szolgál: az eladó leány a család egyik férfitagja evőeszközéről elkapja az első falatot, az utcára siet vele, ott eszi meg, és ahogyan hívják az első férfit, akit megpillant, az lesz az ura neve is. Az alma szintén jósolhat ilyen módon, de a héja is kirajzolhatja a jövendőbeli nevét, sőt, az állatok fejlődését is segíti, ha vizet tölt rá a gazda, és arról itat. A férges dió betegséget, halált jósol. Mint ahogyan az asztalra tett só is, ha olvad. A fokhagyma viszont betegséghárító, a vöröshagyma pedig időjárásjósló. A jövőbeli bőség biztosítása érdekében helyeztek az asztalra vagy alája szalmát, szénát, gabonát, terménymagvakat, gazdasági eszközöket meg a Luca-napkor elültetett, karácsonyra kihajtott búzát. A vacsora morzsáját, hulladékát pedig eltették gyógyszernek, főleg a füstje segít – mindezt Bogdán István Régi magyar mulatságok című könyvéből veszem. – A vacsora alatt a gazdasszony nem kelt fel – így biztosította, hogy a kotlósai majd jól üljenek –, csak az éjféli mise előtt, ahova katolikus helyeken a ház egész népe elment.
Karácsony arra is időt enged, hogy rég volt karácsonyokról, rég volt karácsonyok embereiről megemlékezzünk. Lehet akár Tövises karácsony ez az emlék. Mint ahogy az Jékely Zoltán versében:
A víz színén óriási vízipók,
száguld a szálkás-lábú fagy;
itt van a tél, a fehér Behemót,
elnyel mezőket, falukat.
Bozót, fa elhullatta rég a sátrát,
messze tekint ágak közén a szem –
köröskörül gyanús mértani ábrák,
dermedten, csontváz-szerűen.
Szívemet szúrja a Karácsony
gyantás, deres tüskéivel;
emlék-sereg pusztít, harácsol,
s üres hajlékomból kiver.
Könnyeimet senki se lássa!
Szégyenletes beismerés:
ilyen magányos bujdosásra
lelkierőm vajmi kevés.
Leginkább őket keresném fel,
a visegrádi domb alatt –
sírjukról dermedt-ujjú kézzel
lesepregetni a havat.
Az 1967-ben kelt sorok szomorúsága mégis-mégis valamiféle békés öröklétet ígér. Ilyenkor az ember felnéz a csillagokra, s onnan merít erőt a továbblépésre.
Lépdelek én is tovább. Az 1846. december 25-én született Kurländer Ignác meteorológushoz. Magyarország első földmágnesességi felmérésének elkészítője az 1870-es években a Meteorológiai és Földmágnesességi Intézetben kezdett el dolgozni. Fő műve, a Földmágnesesség mérések a Magyar korona országaiban 1896-ban jelent meg. Mindemellett csillagászként is jelentős volt.
Csillagok, betlehemi csillag.
De már karácsony és szilveszter között a regösöké a főszerep.
A (…) regösök láncos bottal járnak, s vele éneklés közben az ütemet erősen kiverik. A bika hosszú szőrű kifordított bundát ölt magára, a nyakán pedig hosszú láncot visel. Amint bealkonyodik, a házról házra való járást azonnal megkezdik – írja Bálint Sándor Karácsony, húsvét, pünkösd című művében. – Mielőtt énekelni kezdenének, egyik regös az ablakon át mindig megkérdi: szabad-e regőnyi? Ha azt mondják: szabad!, éneküket kint az ajtó mögött mindnyájan elkezdik.
Ilyen regölésnek én is fül- és szemtanúja voltam még a ’70-es évek közepén Szőkefalván.
Az utolsó két évszázadban a Dunántúlon és Erdélyben, Udvarhely megyében volt szokásos a regölés. (…) Ennek egyik állandó motívuma a termékenységvarázslás: a gazdának és háza népének jó egészséget, vagyont kívántak. A második részben egy leányt varázsoltak, azaz regöltek össze egy legénnyel. Hogy ezt milyen komolyan vették, annak az emlékét még most is felfedezhetjük. 1968 decemberében két idősebb embert kértem meg Egyházasfaluban (Győr-Sopron m.), hogy énekeljék magnetofonra a regöséneket. Szívesen megtették, de előzőleg tanakodtak, hogy milyen leány- és legénynevet említsenek az énekben, nehogy véletlenül össze nem illő párt regöljenek, vagyis varázsoljanak össze – olvasom Dömötör Tekla Magyar népszokások című monumentális alkotásában. – E két állandó részt megelőzi a beköszöntő, melyben a regösök elmondják, hogy hosszú, fáradságos útról érkeztek; néha megemlítik, hogy nem rablók, hanem István király szolgái. A regölés fő időpontja ugyanis december 26., István vértanú napja volt, akinek alakja a népi emlékezetben egybeolvadt a magyarok első királya, István alakjával.
A magyar folklórkutatás a regölést tartja a magyarság egyik legarchaikusabb népszokásának; ennek következménye az a hatalmas tudományos irodalom is, mely e szokással foglalkozik. A kétségtelen régiség ellenére a szokásra vonatkozó történeti adatok eléggé szűkszavúak; a regölés történeti múltjáról kevesebbet tudunk, mint teszem azt a szentiváni tűzgyújtásról vagy a pünkösdi királyválasztásról.
A középkorban regölésről nem hallunk, csak „regös”-ökről, azaz királyi együttivókról (combibatoros regales), akiknek elnevezése személynévként, földrajzi helymegjelölésekben maradt fenn.
A XVI. században a Bornemisza Péter által lejegyzett bájoló imádságokban merül fel a „regös” szó jelzőként. Szintén e században Heltai Gáspár szól a sok „regölésről” és hivatkozik a „regelő hétre”. Ugyanebben a században jelenik meg a kalendáriumokban a „regelő hétfő” kifejezés.
Hanem a népszokásoktól vissza a tudománytörténethez.
Nem hagyhatom ki december 26-át, említve Born Ignác nevét.
A híres geológus e napon született 1742-ben Gyulafehérváron. Bécsi bányászati udvari kamarásként kutatások céljából többször beutazta Erdélyt; eredményeit német, angol és francia nyelven is közölte. Mária Terézia 1776-ban megbízta a bécsi császári természetrajzi gyűjtemény rendezésével. Kezdeményezésére hívták össze a Selmecbánya melletti Szklenón a világon az első nemzetközi geológiai és bányászati kongresszust 1786-ban. Érdemeiért több külföldi akadémia (Szentpétervár, Göttingen) tagjává választotta. Az arany- és ezüstércek higannyal történő feldolgozását: a foncsorozást és az amalgámozást tökéletesítette. Mint vegyész szembefordult az alkímiával. És követelte a természettudományok kiterjedtebb iskolai oktatását.
Born Ignác Wolfgang Amadeus Mozart szabadkőműves társa volt, akinek a Varázsfuvolában Sarastro alakjában állított emléket. Az opera librettóját „hivatalosan” Emanuel Schikaneder írta, de a bécsi színházigazgató szerződtetett egy jó tollú bécsi diákot, Johann Georg Metzlert, hogy segítsen neki a librettó megírásában. Metzler mineralógus diák volt, aki Born Ignác famulusa volt Selmecbányán, így jól ismerte a felvilágosodott tudóst és tanártársait a Selmecbányai Bányászati Akadémián. Az opera másik kulcsfiguráját, Taminót valószínűleg egy másik világhírű magyar kutatóról, Müller Ferenc mineralógusról mintázta. (Az egyetlen, Magyarországon felfedezett kémiai elemet, a tellúrt ő fedezte fel a Szigethegység arany- és ezüstérceinek kohósítása során, s nevezte el azt metallum problematicumnak. Halála után ásványgyűjteményét az ő tervei alapján felállított kolozsvári Kémiai-metallurgiai Iskola örökölte.)
Karácsony és Újév között az idén a Diótörő mellett felteszem Mozart Varázsfuvoláját is. Szép ünnepi pillanat meghallgatni Sarastro F-dúr áriáját.
Hasonló jókat kívánva az év hátralevő hetére, maradok kiváló tisztelettel.
A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb
felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt:
Adatvédelmi
tájékoztató
