Az 1848-ban Európa tavaszán kitört nemzeti forradalmak közül a magyar szabadságharc vívta leghosszabb ideig harcát, sőt csak a nagy orosz hadsereg segítségével tudták fegyverletételre kényszeríteni elődeinket, de a magyar nemzet szabadságvágyát ezzel sem tudták véglegesen letörni. Karácsony és húsvét között nagy nemzeti ünneppé nőtte ki magát az a március 15-e, amikor Pesten az ifjúság szívében fellobbant a szabadság lángja. Százhetvenhét év múlva is ott él minden magyar szívében a szabadság lángja, és az ünneplésekben egyenes testtartással állunk emlékeink oszlopainál.
Ötvös József református esperes, a marosvásárhelyi Vártemplom nyugalmazott lelkipásztora:
A remény élteti a nemzetet
– Előkelő helyre került március 15-e megünneplése. Feljegyzett eseményében nem a magyar történelem legfontosabb története, de valahol ott lappangott mindig szükségessége: a remény élteti a nemzetet. Örök reménység gazdag emlékével kísér minket az egész Kárpát-medencében, szűkebb pátriánkban, Erdélyben ez a március 15-e, ahol megelevenednek és hőssé válnak a márciusi ifjak, a lánglelkű költő, a biztos társként vele együtt masírozó komáromi mesélő. Egyik valahol Segesvár mellett, az erdélyi tájban belehal a szabadságharcba, másik úgy állít feledhetetlen emléket annak a küzdelmes másfél évnek, hogy regényben és filmben lejátszódva bennünk él a kőszívű ember családjának örök mementója.
Március 15-e az örök magyar tavasz legszebb ajándéka. A természet sem engedi, hogy megfeledkezzünk róla, és a mi nemzeti érzésünk, emberi természetünk is vágyik méltó megünneplésekre, amelyekben felemelt fejjel adózunk azok emlékének, akik érted haltak, szent világszabadság. Harcban edzve forrt eggyé a Kárpát-medence magyar népe, grófok és bárók, szegényparasztok és betyárok váltak honvédőkké, mert ezt a hont védeni, megvédeni kellett, s a szívbe menekült haza a túlerőt is feltartóztatta másfél évig, mert a hazaszeretet erősebb a katonai nagyhatalomnál. Olyan nagyon erős volt ez a kora tavaszi felbuzdulás, hogy 177 év után is erőt ad a nemzetnek, büszkeséget és bátorságot a kisebbségbe került nemzetrésznek, egymásra néző ünnepet a világ szétszórtságába került nemzettársainknak. Ezt az ünnepet, emlékező ünneplést már nem lehet legyőzni.
Dr. Ábrám Zoltán professzor, a marosvásárhelyi orvosegyetem tanára:
Megfogyva bár, de törve nem
– Március tizenötödike minden magyar számára a nemzet szabadságvágyát kifejező nemzeti ünnep, amely időszerűségéből sohasem veszít. A magyarság napjainkban ugyanis nem Bécs, hanem Brüsszel ellenében igyekszik megtartani függetlenségét, önkifejeződése szabadságát. Korábban Konstantinápoly, Berlin, avagy Moszkva jelentette az elnyomó erőt.
A kommunista időben a nyilvános ünneplésnek még a gondolata is kísértésnek számított, csak a szívek mélyén lehetett kitűzni a jelképes kokárdát.
Erdélyben a kisebbségi sorban élő magyarság számára leginkább a nemzetmentő és identitást megőrző szereppel bíró egyház vállalta fel március tizenötödikét.
Amikor színházainkban és társas összejöveteleinken csakis cenzúrázott szövegeket lehetett tolmácsolni a hallgatóságnak, akkor a templomokban vasárnapról vasárnapra, alkalomról alkalomra – és kiemelten ünnepeink alkalmával – csorbítatlanul hangzottak el Jézus példabeszédei, költőink üzenetei, papjaink – akár madárnyelven kimondott – gondolatai.
Az akkori nemzedékek a templom és az iskola holdudvarában tudták megtartani magyarságukat és emberségüket, lehetőség szerint megemlékezve a magyar forradalomról és Petőfi Sándor üzeneteiről is.
Papgyermekként részese lehettem jelképes és csendes megemlékezéseknek. Annál emlékezetesebb számomra az első „szabad március tizenötödike”, amikor a marosi ifjúsági szervezet elnökeként Fehéregyházán és Segesváron vehettem részt felemelő megemlékezéseken egy későbbi politikus elnök társaságában és piros Skodájával utazva.
Sajnos, akkoriban a március tizenötödikei megemlékezések megszervezésébe sok feszültség vegyült, nemcsak Marosvásárhelyen, hanem Szatmárnémetiben és másutt is. Mi pedig másnaptól a romániai magyarság „újkori történetének” az első kongresszusát szerveztük Marosvásárhelyen, házigazdái voltunk a Magyar Ifjúsági Szervezetek Szövetsége vásárhelyi kongresszusának, amelyet – az első szabad március tizenötödikével együtt – beárnyékoltak a fekete március eseményei.
Az elmúlt évek, évtizedek vívmánya, hogy ma már szabadon, háborítatlanul megünnepelhetjük március közepi nemzeti ünnepünket. Vannak, akik évről évre kimennek a Postarétre, vagy közel két és fél évtizede a legújabb forradalmi helyszínhez, Petőfi Sándor szobrához, amelyet az EMKE Maros megyei szervezete állíttatott.
Marosvásárhely közössége méltóképpen adóz a világszabadság nagy költője emlékének, aki élete utolsó előtti éjszakáját városunkban töltötte. A költő 2000 decemberében felavatott egész alakos bronzszobra alkalmat ad a nemzeti ünnepen sorra kerülő ünnepség megtartására.
Szóval vannak folyamatosan kitartó jelenlevők, újak és újabbak, de léteznek szép számban hiányzók is. Vannak, akik évtizedekkel ezelőtt az első sorokban feszengtek, de ma már nem látni őket, és vannak, akik csak az utóbbi időben váltak láthatókká. Vannak időközben észrevétlenül megöregedett idősek és időközben észrevétlenül felcseperedett fiatalok. Sajnos, korántsem tízezres létszámban, mint a kezdetekkor. „Megfogyva bár, de törve nem, Él nemzet e hazán.”
Dr. Puskás Attila tanár, a Marosvásárhelyi Örmény–Magyar Kulturális Egyesület elnöke:
Március 15. – a szabadság örök jelképe
– Március 15. a szabadság ünnepe volt és marad mindörökké. A szabadság vágya mélyen az ember szívében gyökerezik, amióta ember az ember, amióta Isten megteremtette, és megadta neki a jó és rossz közötti választás szabadságát. Ezzel megkapta a szabadság „minden rendkívüli áldását” (J. D. Vance).
A szabadság örök, emberi, fizikai, szellemi és lelki értelemben egyaránt. A szabadság iránti vágy élt az Egyiptomban vagy a Babilonban szenvedő választott nép lelkében. Ez hajtotta a sanyarú rabszolgalét ellen lázadó Spartacust. Erre vágytak a zsidók, akik politikai megváltóként tekintettek Jézusra, aki felszabadítja őket a rómaiak uralma alól. Minden nép története bővelkedik hasonló példákban.
A szellemi szabadság iránti vágy is örök emberi. Az ember az állatvilágtól a racionális gondolkodás képessége révén különbözik; a gondolkodás szabadsága segítette az innovációt, a kreativitást, ez eredményezte az emberiség fejlődését. A világon mindenki, régen és ma is, szíve mélyén vágyik arra, hogy meggyőződését, véleményét szabadon kifejezhesse. A szellem szabadságát rácsok mögé záró rendszerek, amelyek átkát az olvasók jelentős része saját bőrén tapasztalta, szerencsére megdőltek, jóllehet folyamatosan kísértenek.
A lélek szabadsága szintén mély vágya az embernek. A „szabad ország” vagy „állapot” elképzelése, ahol az ember megszabadul a gonoszság, a rossz, a bűn összes béklyójától, és a megváltás, megváltottság boldog állapotában van, újjászületve, új emberként, mélyen jelen van a különböző kultúrákban. Ez a Lélek szabadsága, amiről a Biblia is ír: „… a szél ott fúj, ahol akar, hallod a zúgását, de nem tudod, honnan jön és hova megy. Így van vele mindenki, aki a Lélekből született.” (Jn 3,8). A Lélek szabaddá tesz és megújít.
Ritka pillanat egy nép történetében az, amikor a szabadság e három formája egyszerre megnyilvánul. Egy ilyen pillanat azért fontos, mert azon túl, hogy a nemzet egy nemes gondolat mentén szabadságáért küzd, a harcban összeforr és megújul, és újrafogalmazza önmagát: a szabadságharc új identitást kölcsönöz neki. Ettől kezdve ez az esemény korokon, generációkon átívelő szimbólum lesz, ami történelmi toposszá válik számára, amit rendszeresen felidéznek, és nemzedékről nemzedékre átadnak. Egy ilyen esemény 1848 a magyar nemzet számára.
Hasonlókat élt meg a világ első keresztény népe, az örmény, a keresztény hitért vívott csatában a pogány perzsák ellen az 5. században. Ez a háború – amelyet egyébként ők is elvesztettek – a nép újjászületését jelentette: a kereszténység olyan „köntöse lett az örményeknek, amit már nem lehet levenni róla”. Ezért volt képes e nép számos, Erdélyben új hazára találó leszármazottja teljesen azonosulni ’48 gondolatával, és évszázados császárhűségét feladva azonosulni a magyar szabadságharccal. A legismertebbek közülük Lázár Vilmos és Kiss Ernő voltak.
Az ilyen pillanatok az örökkévalóság jegyét hordozzák: 1848 örök. Valódi szimbólum, amely a szabadságról mesél, de a szabadság eszményét is megteremti bennünk, akik évről évre felidézzük, és feltöltődünk általa.
Ifj. Szepessy László közgazdász, Berlinben élő egyetemi hallgató:
Ez az ünnep esély arra, hogy kezünkbe vegyük a sorsunkat!
– Számomra március 15-e mindig is egyfajta frissességet jelent; a piros, fehér, zöldet jelenti; egy esélyt arra, hogy saját kezünkbe vegyük a saját sorsunkat. Március 15. azt jelenti, hogy ne döntsenek mások rólunk, nélkülünk. Március 15. minden évben azt a kérdést szegezi nekünk, hogy elég bátrak vagyunk-e ahhoz, hogy felvállaljuk az értékeinket, és hogy tegyünk is ezekért. Ez a nap minden évben remek lehetőség arra, hogy összehasonlítsuk az 1848–49-es események óta eltelt időszak esélyeit és lehetőségeit, és válaszokat keressünk a saját életünkben arra, hogy milyen irányba tart a saját, illetve közösségünk élete.
Március 15. egyfajta felhívás is arra, hogy merjünk szabadon gondolkodni saját sorsunkról, és merjünk gondolkodni, ne csak a múltunkról, de a jövőnkről is, mert úgy gondolom, hogy minden nap, minden hét, minden hónap és minden év egy-egy lehetőség arra, hogy jó irányba haladjunk, ugyanakkor veszélyforrás lehet: letérhetünk a jó, kívánatos utakról és rossz, helytelen döntéseket hozhatunk. Történelmünkben van példa mindkét esetre bőven. Éppen ezen döntések fontosságáért nagy a felelősségünk, különösen a fiatal generációknak, hiszen tovább kell vinnünk az előző generációk által épített örökséget, de a megfelelő kritikákat sem szabad megspórolnunk, és újító szándékainkkal kell változásokat hoznunk, amelyek később majd hagyományokká válnak.
Március 15. engem minden évben nagy energiával tölt el mind egyéni, mind közösségi szinten. Bertolt Brecht gondolatait juttatja eszembe: „Aki harcol, veszíthet. Aki nem harcol, már vesztett is”.
A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb
felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt:
Adatvédelmi
tájékoztató
