Ez a weboldal sütiket használ
A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt: Adatvédelmi tájékoztató
Miközben a legtöbb gyártó kénytelen bevétel-visszaesést elkönyvelni, addig a Renault-nak nincs oka panaszkodni. Sőt, éppen ellenkezőleg: örvendhet, ami a profitot illeti, más téren viszont nála sem rózsás a helyzet.
Megjelentek a francia gyártó harmadik negyedévi pénzügyi mutatói, ezek ismeretében kijelenthető, hogy az eredmények az előzetes várakozásokat is felülmúlták. A Renault előzetesen 10,35 milliárd euró bevétellel számolt az év ezen szakaszára, de a végeredmény jobb lett, mint ahogy elképzelték, egész pontosan 10,7 milliárd euró folyt be a kasszába. Ez nemhogy csökkenést, hanem egyenesen javulást jelent az előző év azonos időszakához képest. Tavaly 1,8%-kal kevesebb bevétele volt a harmadik negyedévben. A növekedés nem nagy, de számos gyártó nemhogy növekedni nem tudott, hanem komoly visszaesést volt kénytelen elkönyvelni. Az, hogy növekedni tudott, örömre adhat okot a márkánál.
Van rossz hír is. Annak ellenére, hogy növelni tudta a bevételeit, csökkentek a globális eladási számai. Világviszonylatban 5,6%-kal, Európában pedig 5,3%-kal adott el kevesebb autót, a Reuters cikke szerint. Azonban még ez sem elkeserítő, ugyanis ezzel a csökkenéssel is jelentősen jobb helyzetben van, mint egyes riválisai. Ugyanis a Stellantisnál 20%-kal, a BMW-nél 13%-kal estek vissza az eladások, vagyis a Renault 5,6%-a egész barátságosnak mondható.
Felmerül ugyanakkor a kérdés, hogy ha csökkentek az eladások, hogyan tudott növekedni a bevétel? Nos, erre a kérdésre biztos választ nem tudunk adni, de a háttérben ott lehet a karcsúsítás és a kiadáscsökkentés, amit a vállalat vezérigazgatója, Luca de Meo rendelt el.
A második negyedévhez képest Romániában nem emelkedtek a különböző Renault-típusok árai, tehát nem lehet azt állítani, hogy az árak felpumpálásával tettek szert nagyobb profitra. Alighanem a vezérigazgató terve áll a háttérben, csak azt nem tudni, hogy ennek melyik része váltotta ki a kívánt hatást, méghozzá igencsak eredményesen.
Az talán senki számára nem újdonság, hogy az autóiparban egyre szigorúbbak a szabályok, mind több biztonsági rendszert kell az autókba építeni. Ezek zöme a baleseteket hivatott megelőzni, továbbá ezekről szokták azt mondani a közbeszédben, hogy ne kelljen meggyőződni arról, hogy valóban működnek/segítenek-e. Valóban nem szerencsés éles helyzetben, a saját bőrünkön meggyőződni erről, éppen ezért mások elvégezték a teszteket, hogy nekünk ne kelljen.
Az AAA szervezet vizsgálta meg, hogy mennyivel lett hatékonyabb az automatikus vészfékező rendszer. Ez segíthet a sofőr figyelmet-lensége esetén abban, hogy elkerüljük a ráfutásos baleseteket, de számos más helyzetben is hasznos lehet. A tesztek eredményét úgy lehetne összegezni, hogy sokat fejlődött a rendszer, van okunk a bizakodásra, de még mindig szükség van további lépésekre.
Profi körülmények között három típust teszteltek: a Nissan Rogue-t, a Jeep Grand Cherokee-t és a Subaru Outbacket. A járművek jelenleg kapható – 2024-es – változatát vetették össze az előző kiadásokkal. 20, 40 és 56 km/h-s sebességnél vizsgálták, hogy az adott típusok vészfékező rendszere képes-e megállítani az autót a habszivacsból készült célpont előtt. A korábbi generációs modelleket 20 km/h-s sebességnél az esetek 73%-ában sikerült időben megállítani, viszont nagyobb sebességnél drasztikusan csökkent az arány. Például 40 km/h-s sebességnél csak 47%-ban, míg 56 km/h-s tempónál csak 33%-ban sikerült megállni a célpont előtt. Az újabb autók esetében viszont már látványos a fejlődés, ugyanis mindhárom típus mindhárom sebességnél tökéletesen szerepelt.
Tehát van ok a bizakodásra és szemmel látható a fejlődés. Azonban ez még korántsem a történet vége, a gyártók nem dőlhetnek hátra, szükség van a vészfékező rendszernek a továbbfejlesztésére is. Gondoljunk csak bele, általában 56 km/h-nál gyorsabban közlekedünk, ennél nagyobb sebességnél pedig már az újabb modellek sem szerepeltek olyan jól az AAA tesztjén. Vagyis, bár hasznos a rendszer, védi az autóban ülőket és a körülöttük lévőket is, és folyamatosan fejlődik, de nem lehetünk teljesen elégedettek, amig a vészfékező rendszer nagyobb sebesség esetén is képes nem lesz az esetek többségében megállítani a gépjárművet.
Nem túlzás azt mondani, hogy az 1999-ben megjelent Audi A2 megosztó formavilágú. Ha teljesen őszinték akarunk lenni, soha nem tartozott igazán az Audikhoz, legalábbis ami a formavilágát illeti. Pedig gondosan, aprólékosan kifejlesztett autó volt, esetében a gyártó egy kimondottan komoly technológiát alkalmazott, olyant, amilyent korábban csak az A8-ban.
Negyed évszázaddal ezelőtt az Audi A2 egyfajta erődemonstráció volt, a gyártó ezzel akarta megmutatni, hogy hogyan képzeli el a szuperhatékony kisautók korszakát. El kell ismerni, hogy ez sikerült is neki. A hatékonyságban hatalmas szerep jutott a súlynak is, ezért is épült az A2-es az Audi Space Frame-re, vagyis alumínium térvázra, amire egyebek mellett a korabeli A8 is. Ennek tudatában kijelenthető, hogy a 2000-es évek elején a legnagyobb és a legkisebb Audi is ugyanazon a vázon állt. Ez pedig nagymértékben hozzájárult ahhoz, hogy könnyű legyen, volt olyan A2-es, amelynek a tömege mindössze 825 kilogramm volt, ez mai szemmel nézve hihetetlenül kis szám, hiszen jelenleg egyáltalán nem ritkák a 2 tonnánál is nehezebb autók.
Sokan kritizálták 25 évvel ezelőtt az A2-es formáját is, viszont tudni kell, hogy nem véletlenül lett ilyen, a típus formáját egy szélcsatorna alakította ki. A modell stílusa lehetővé tett egy – akkoriban – kimondottan alacsonynak számító lég-
ellenállási tényezőt, változattól függően 0,29 és 0,25 között mozgott, viszonyításképpen a kimondottan aerodinamikusnak számító jelenlegi Tesla Model 3 légellenállási együtthatója 0,219, azaz az A2 1999-ben nagyon jó légellenállású autó volt.
Emellett a motorpalettát alkotó apró benzinesek és dízelek is segítették a hatékonyságot. Ott volt például az 1,2 literes TDI, vagyis turbó dízel, amely kevesebbet fogyasztott, mint egy Volkswagen Lupo 3L (ami a kor egyik fogyasztásbajnok autója volt), úgy, hogy közben az A2 tágasabb volt, mint a korabeli A3.
Vegyes fogadtatása volt az A2-nek, és mind a mai napig vegyes a megítélése is, ennek ellenére a gyártó joggal lehet büszke rá, idén tölti a 25. évét. Ezt a márka egy különleges példánnyal ünnepli: az Audi lelkes gyakornokcsapata fogott egy A2-est, és elektromossá varázsolta. A kaszni nagyrészt maradt az eredeti, bár a legtöbb helyen finomhangolták, hogy a lehető legjobban megfeleljen a jelenlegi korszellemnek. A fényszórók a mai Audik pixeles egységeit idézik, az emblémák elöl-hátul világítanak, a lökhárítók letisztultabbak lettek, a felnik óriásiak, és ahogy az elektromos autóknál szokás, segítenek a
légellenállás csökkentésében (legalábbis ránézésre), valamint az Audi gyakornokai a tükröket kamerákra cserélték.
Ezekkel a változtatásokkal elérték, hogy a negyed évszázados A2-es úgy fest, mintha nem a múltból, de nem is a jelenből, hanem egyenesen a jövőből érkezett volna. Természetesen egyedi kivitelről van szó, nem fog sorozatgyártásba kerülni az A2 e-tron, amelynek a műszaki megoldásairól semmilyen részletet nem árultak el. Kár, egészen biztosan lenne piaca egy apró, jellegzetes, kis méretű villanyautónak. Az A2, igen, a 25 évvel ezelőtti formájában, lehetne a tökéletes városi villanyautó, amely amellett, hogy kicsi, nagyon praktikus.